Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

lf)2 1894: XXXTTT. t.-cz. őrizet alá vételt és más olyan intézkedések foganatosítását kérel­mezni, melyek által a büntetendő cselekmény ismétlése megakadá­lyozható, mely kérelem teljesitését a bíróság a sértett féltől bekö­vetelendő biztosíték letételétől függővé teheti ugyan; de azt más a törvény által fel nem állított feltételhez nem kötheti. Nyilvánvaló ezekből, hogy a sértett fél részéről a jelen ügy­ben a lefoglalás és külön őrizet alá vétel, illetőleg a házkutatás iránt előterjesztett kérelem elbírálásánál az ennek alapjául felhí­vott 1890. évi II. t.-cz. 28. §-a volt irányadóul veendő; s hogy a kérelem teljesítése a Bp. 173. §-ából merített indokokból nem volt megtagadható. A törvényszék az elsőfokú bíróság végzésének indo­kait helyeseknek fogadván el, ezzel szintén törvénysértést köve­tett el. (1908. márcz. 18. 2121. sz.) Anyakönyvi kihágás. i894:XXXIII. t.-cz. 83- §• 311. Jogtalan névhasználat. M. Z. békéscsabai szakácsnő nem az anyakönyvébe bevezetett ezt a családi és utónevet, hanem doczára annak, hogy nem volt fele­sége M. S.-nek, jogtalanul özv. M. S.-né nevet használ, az ügyész­ségi megbízott M. Z. ellen az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 44. §-ábau körülirt és ezen törvény 83. §-a szerint büntetendő anyakönyvi ki­hágás miatt emelt vádat. A jb. a vádlott védője által a tárgyaláson tett előterjesztés alapján megállapítottnak vette ugyan, hogy M. Z. özv. M. S.-né nevét használja; őt mégis, habár nem is állíttatott, hogy vádlott az említett név használatára jogosítva volt, a kérdéses kihágás vádja alól, hivatkozással a Bp. 326. §-ának első pontjára felmentette azzal, hogy a jelen esetben a vád tárgyává tett kihágás tényálladéka nem forog fenn. Az ítélet indokolása szerint ugyanis az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 44. §-a csak a születési anyakönyvbe be­jegyzett családi és utónév jogtalan használatát tiltja; ellenben a há­zassági viszonyt, illetőleg az özvegyi állapotot jelző elnevezés jog­talan használata, minthogy a nő férjhezmenetele utólag sem jegyez­tetik be a születési anyakönyvbe, nem esik a törvény tilalma alá. C. (Jeé.): A jbiróság azzal, hogy M. Z.-t az eljárás tárgyát ké­pező anyakönyvi kihágás vádja alól felmentette, a törvényt meg­sértette. Az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 44. §-ának első bekezdése szerint ugyanis senki sem viselhet más családi és utónevet, mint amelyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve és ezen rendelkezés megszegését az idézett törvény 83. §-a kétszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő kihágásnak minősiti. A 44. §-ban kifeje­zett szabály alkalmazásánál azonban nem hagyhatók figyelmen kí­vül az egyébként fennálló törvényeknek és a törvényes gyakorlatnak azok a megállapításai sem, melyek a név használatára vonatkozván, az említett szabály kiegészítését vagy megszorítását tartalmazzák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom