Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

1898: II. t.-cz. 163 A házastársak közötti jogviszonynak s különösen a férj családfői minőségének egyik lényeges folyományát az képezi, hogy a nő férjhezmenetele által férje nevét, czimét és polgári állását nyeri. Ezzel kapcsolatban áll az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 64. §-ának 2. pontjában foglalt az a rendelkezés, mely szerint a házasságkötésnél eszközlendő házassági anyakönyvi bejegyzésnek a házasulok családi és utónevét és állását is tartalmaznia kell. Ezekhez képest a férjes nő férjének a házassági anyakönyvbe bejegyzett nevét viseli; használhatja ezt a nevet férjének halála után annak özvegye is; az elvált nem vétkes nő pedig férje nevét az 1894. évi XXXI. t.-cz. 94. §-a és az ennek alapján kifejlődött birói gyakorlat értelmében a házasság felbontása után is megtarthatja, ha a bíróság a nőt az elvált férje nevének viselésétől el nem tiltotta. Kétségtelen ezekből, hogy az a nő, aki a házassági viszonyból kifolyóan férje nevét használja; minthogy ezzel törvényileg biztosított jogát gyakorolja, azon a czimen, mert más családi és utónevet visel, mint amelyek születési anyakönyvébe be vannak jegyezve, az 1894. évi XXXIII. t.-cz. 44. §-a alapján nem vonható felelősségre; de másrészt kétségtelen az is, hogy abban az esetben, ha a nő a születési anyakönyvébe bejegyzett családi és utónév helvett más nevet használ a nélkül, hogy erre a házassági viszonyból kifolyóan jogosítva lenne, az idézett 44. §-ban körülirt anyakönyvi kihágás tényálladéka fennforog. Minthogy pedig M. Z. a ki>r. jbiróság megállapítása szerint nem a születési anyakönyvébe bejegyzett családi és utónevét, hanem özv. M. S.-né nevét a nélkül, hogy arra jogosítva lett volna, vagyis jogosulatlanul használta; s minthogy a név használata egyértelmű annak viselésével, nyilvánvaló, mikép vádlott a terhére rótt anyakönyvi kihágás vádja alól a jbiróság ítéletében felhozott indokokból nem volt felmenthető. (1908. május 6. 3264. sz.) Mezei munkás kihágása. (1898:11. t.-cz.) 66. §. 312 — 313 Mezei munka abbanhagyása végett történt csoportosulás. Vádlottak csoportosan kivonultak id. Sz. Gy. répaföldjéhez s ennek közelébe érve, közülük B. I. és B. J. bementek a répaföldre s ott M. A. munkavezetőt és társait felhívták a munka abibanhagyására. C.: Tekintettel arra, hogy már a megelőző napon történtekből okszerű következtetés vonható arra, hogy a most nevezettek csoportba összeverődve azért jelentek meg a répaföld közelében, hogy az ott dolgozó munkásokat a munka elhagyására reábiriák, továbbá tekintettel arra, hogy B. I. és B. J. a munkavezető tartózkodási helye előtt megjelenvén, hozzá és társaihoz ily irányban felhívást intéztek is és tekintettel arra is, hogy a többiek az országút árkába leteLe11*