Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Hí. Melléktörvényekben megállapított büntetendő cselekmények. Uzsora. 1883: XXV. t.-cz. Ut. 1. §. 300. Nem uzsora az iparüzlet folytatása végett adott kölcsön, midőn a bizonytalan üzleti jövedelemnek egy része köttetett ki a hitelező javára. Sz. Gy.-né, továbbá K. Gy. és neje szinérváraliai szegénysorsú hentes, illetve mészárosiparosok az üzletük folytatásához szükséges tőkével nem rendelkezvén, kölcsönért B. J. vádlotthoz fordultak. B. J. adott is az 1903. év őszén Sz. Gy.-nénak 100 K-ás részletekben 300 K-t, K. Gy.-nak és nejének pedig 1902. évben 400 K-t, majd ennek visszafizetése után 1903. július havában 600 K-t, azzal a kikötéssel, hogy az adósok a kölcsöntőke kamatai fejében a kölcsönpénzen vásárolt, általuk levágott és kimért szarvasmarhák és sertések darabja után 2 K-t, borjuk darabja után 1 K-t, a bárányok és kecskék darabja után 20 f.-t, a szalonna és zsir után métermázsánként 10 K-t tartoznak vádlottnak fizetni. E megállapodáshoz képest Sz. Gy.-né a kölcsönügylet fennállása alatt, vagyis 1903. szeptember i-től 1904. márczius i-ig a levágott 30 darab sertés után 60 K-t, mig K. Gy. és neje 600 K-ás kölcsön fennállása alatt, vagyis 1903. július közepétől 1904. augusztus haváig, az e közben levágott 33 darab szarvasmarha, 50 darai) sertés, 123 darab borjú és 78 darab juh és bárány után 302 K 62 f.-t fizetett. C: Az alsóbbfoku bíróságok ténymegállapításai alapján a C. is ugy találta, hogy a vádlott és a sértettek között kötött ügylet hitelezési ügylet volt. Minthogy azonban a vádlott a hitelnyújtás alkalmával nem kötötte ki, hogy a sértettek bizonyos idő leforgása alatt hány marhát tartoznak levágni*, e szerint tehát nem lett megállapítva, hogy a sértettek a nekik adott pénz használatáért egy meghatá-