Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)
Btk. 448. §. fenti tények szerint vádlott a ló hajtásánál és vezetésénél gondatlanul járt el, a vaspályához tartozó tárgyaknak gondatlanul történt megrongálása által a vasúton levő személyeket vagy árukat veszélynek tette ki, mely tényben a Btk. 437. §-ának 1. bekezdésében meghatározott közveszélyü cselekmény vétségének ismérvei foglaltatnak; mert továbbá tekintettel arra, hogy vádlott ténykedésével nem a vasúton levő személy halála okoztatott, hanem a gondatlanságából a saját kocsiján volt P. G. halála következett be: eme tény kimeríti a Btk. 290. §-ában meghatározott vétség ismérveit, minélfogva vádlott cselekménye a Btk. 437. §-ának 1. tétele szerint a közveszélyü cselekmény vétségével a Btk. 95. §-ához képest eszmei halmazatban levő, a Btk. 290. §-a alapján minősülő gondatlanság által elkövetett emberölés vétségének minősítendő. (1907. nov. 5. 8545. sz.) Btk. 448. §. 293. A rendőr, ki a rábízott tolonczot elhagyja, nem bűnös, ha a toloncz meg nem szökött. Vádlott, mint tényleges szolgálatban álló városi rendőr azzal bízatott meg, hogy a M. M. szabadult fegyenczet, mint tolonczot V.-ról kisérje illetőségi helyére s ott a rendőrség elé állítsa, egyszersmind adja át a toloncz tulajdonát tevő 110 korona munkakeresményt, amelyet e czélból vádlott a rendőrkapitányságtól átvett. Vádlott azonban megbízatását nem teljesítette, mert ámbátor 1906. évi október hó 26-án este 6 órakor a tolonczczal együtt Sz.-ra érkezett, nem jelentkezett a rendőrségnél, hanem M. M.-sal együtt az egész éjjelt egy bordélyházban töltötte, amiért a kezére adott pénzből 40—44 kor.-át fizetett. Reggel azután megindultak, hogy a rendőrkapitánysághoz mennek, de útközben a vádlott azon ürügy alatt, hogy bérkocsit hoz. M. M.-t az utczán elhagyta, ki betegnek érezvén magát, a kórházba ment, míg a vádlott 'később 9 óra felé azzal jelentkezett L. G. rendőrkapitánynál, hogy M. M. toloncz tőle megszökött és az őrizetére bízott 110 koronát is ellopta tőle. C.: Minthogy M. M.-nak, amint az alsófoku bíróságok is Ítéleteikben megállapítják, semmi oka sem volt a saját tulajdonát képező pénzt a vádlottól ellopni és ez elől megszökni; minthogy v. nem is a végett hagyta magára az utczán a nevezett tolonczot, hogy az megszökjék, hanem nyilvánvalóan azért, mert ha M. M.-sal együtt megy a rendőrséghez, kiderült volna, hogy a kezére bízott pénzről beszámolni nem tud és mert a még megmaradt összeget magánalk megtartani akarta, amint hogy a ténymegállapítás szerint meg is tartotta; minthogy vádlott kettős czélját, t. i. azt, hogy a pénz egy részének elköltését bevallani ne legyen kénytelen, és azt, hogy a még kezén levő pénzt eltulajdoníthassa, csak ugy vélte elérhetni, ha M. M.-t valamely ürügy alatt elhagyja és azután maga jelentkezik a rendőrségnél és ott a valósággal ellentétben azt állítja, hogy a toloncz szökött meg tőle, miután előbb a reá bizott pénzt is ellopta; minthogy M. M. nem szökött meg, hanem amikor vádlott magára hagyta, betegnek érezvén magát, a kórházba ment; mint-