Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

134 Btk. 353. §. a következtetésre, hogy a vádlott cselekménye nem minősíthető a Btk. 353. §-ának 1. pontja szerint. C: Ámde a táblának jogi álláspontja téves, mert sem a zsarolás vétségének sem bűntettének nem tényálladéki eleme az, hogy a tettesnek szándékában is volt legyen a fenyegetésnek tényleges megvalósítása, hanem csak az, hogy a fenyegetett személy elhatározási képességét s akaratát kényszer alá helyezze. Ha tehát tény is az, hogy a vádlottnak nem volt szándékában a lőcsöt mint súlyos ütőeszközt használni, ebből nem következik az, hogy a fenyegetés megvalósítására irányuló szándék hiánya a fenyegetésnek minősített esetét kizárná, mert a Btk. 353. §-ának 1. pontja szerint minősülő zsarolás büntette akkor létesül, ha a fenyegetett személy a tettes fellépésében s a tett elkövetésénél felismerhető veszélyes eszköz minőségénél fogva magára nézve azt a veszélyt lathatja bekövetkezhetőnek, hogy a tettes őt életétől is megfoszthatja vagy testét súlyosan bántalmazhatja az esetben, ha a fenyegetésnek nem enged. Már pedig a táblának fenti megállapítása szerint, amikor a vádlott súlyos ütőeszközzel a kezében élet vagy halál hangoztatással, dühtől felindultan a sértettől az állítólagosán őt jogosan megillető 70 fillér visszafizetését követelte, a vádlottnak a magatartása mindenesetre olyan volt, amely megfelelt a Btk. 353. §-ának 1. pontjában foglalt súlyos testi sértés elkövetésével való fenyegetésnek. (1908. február 26-án. 1497. sz.) Btk. 353. §. 258. A zsarolási fenyegetés bármely hátránynak kilátásba helyezése, mely alkalmas lehet arra, hogy az elhatározást befolyásolja. Sértett H. Zs. cseléd a vádlott üzletében egy blúzt vásárolt 3 K-ért és ezt ki is fizette, ezután egy szoknyára alkudozott, de mivel drágának találta, nem vette meg; a vádlott akkor kijelentette, hogy ha a sértett a szoknyát meg nem veszi, a blúzt sem adja át neki; sértett erre a pénzét követelte vissza, de mivel a vádlott erre sem volt hajlandó, kénytelen volt a bluz és ennek vételára nélkül távozni. C.: A Btk. a 77., 167., 234. és 347. §-ában meghatározza, hogy milyen fenyegetés zárja ki a beszámithatóságot, illetve, hogy milyen fenyegetés szükséges a hatóság elleni erőszak, az erőszakos nemi közösülés, a szemérem elleni erőszak és a rablás bűntettéhez; ellenben mellőzte ezt a meghatározást a zsarolás vétségére nézve. Ebből és a Btk. 353. §-ának 1. pontja ama rendelkezéséből, hogy a súlyos és legsúlyosabb sérelmek okozásának kilátásba helyezésével elkövetett zsarolás már nem vétség, hanem bűntett, okszerűen következik, hogy a zsarolás vétségére nézve a fenyegetést általános fogalma szerint kell érteni. Minthogy pedig ilyen értelemben fenyegetés bármely ok hátránynak kilátásba helyezése, mely alkalmas lehet arra, hogy az elhatározást az akarattól eltérő irányban befolyásolja, minthogy a vád-