Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

132 Btk. 350. §. akkor, mikor a juhokat a sértett elöl elhajtotta, nem tudta, hogy G. S. a hátralékos 500 kor. vételárat sértettnek nem fizette ki. Minthogy pedig ezen feltétel nélkül vádlott jóhiszemüleg eljártnak és olyannak nem tekinthető, mint akinek ténykedése csak a vélt tulajdonjognak megóvását czélozta, hanem ellenkezőleg a valóknak elfogadott tényekből az állapitható meg, hogy vádlott vagyoni haszon szerzése végett sértettet jogtalan uton, erőszakkal arra kény szeritette, hogy juhaina'k vádlott általi elhajtását tűrje: vádlottnak ebben a cselekményében a zsarolás vétségének összes tényelemei felismerhetők. (1907. febr. 26. 1895. sz.) 255. Minae juris. C: A kir. tábla valónak fogadta el ugyan azt, hogy vádlott mint az Adria biztositó-társaság főellenőre özv. Cs. S.-nét bűnvádi feljelentéssel való fenyegetéssel arra kényszeritette, hogy az eme fenyegetés behatása alatt a biztositási ügyletet illetően a lemondó nyilatkozatot aláirta s a kötvényt a befizeett díjrészlet visszatérítése ellenében visszaadta; de viszont megállapította azt is, hogy S. L. eme cselekvőségének indokai azok a való tények voltak, hogy a biztosított Cs. S. az ügylet megkötése után csakhamar meghalt, hogy hosszabb időn át, és pedig a biztositási ügylet megkötése idejében is már olyan súlyos beteg volt, hogy felépülésére remény alig lehetett, továbbá, hogy szegénysége ellenére a vádlott által képviselt biztosító társaságnál 10.000 K erejéig a bécsi biztosító-társaságnál ugyanily összeg erejéig biztosította az életét, ez utóbbi társaságnak kiküldöttje azonban éppen azért nem kézbesítette a kötvényt Cs. S.-nak, mert ezt súlyos betegnek találta. Eme tényekből a kir. tábla helyesen vonta le azt a következtetést, hogy egyfelől S. L. eme előzmények alapján abban a meggyőződésben volt, hogy a Cs. S. által megkötött életbiztosítási ügylettel s annak lebonyolításával az általa képviselt biztosító-társulatnak a megcsalatása czéloztati'k; másfelől, hogy S. L. a társaság jogos vagyoni érdekeinek megóvása czéljából cselekedett akkor, midőn az általa képviselt társulat sérelmére fennforogni látszó s az ő meggyőződése szerint tényleg fennforgó csalás miatt, a társulatot megillető magáninditványra való jogosultságára tekintettel, a sértettet feljelentéssel való fenyegetéssel bírta reá a biztositási ügyletnek a hatálytalanítására s illetve az attól való elállásra, és hogy ebből folyólag a jelen esetben a jogos vagyoni érdek megóvása czéljából használt feljelentéssel való fenyegetés és ezzel történt kényszerítés, jogtalan eszköznek nem tekinthető. (1907. márcz. 13. 2521. sz.) 256. Jogtalan haszonszerzés czélzata. C: A „zsarolás" alkotó elemei között a Btk. 350. §-a elsőnek határozta meg az elkövetőnek azt a czélját, hogy „magának vagy másnak vagyoni hasznot szerezzen" és pedig, hogy ilyet „jogtalanul" szerezzen. Annak a tette nem „zsarolás", hanem Jehet vala-