Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 349., 350. §§. Btk. 349. §. 1. p. 252. Rablás kísérlete is elég a visszaesés megállapítására. C.: Nem alapos a semmiségi panaszoknak a Bp. 385. §-ának 1. b) pontjára fektetett része. A Btk. 349. §-ának 1. pontja ugyanis nem tesz különbséget a rablás bevégzett büntette és kísérletének büntette között, hanem egész általánosságban rendeli, hogy a Btk. 349. §-a szerint büntetendő a rablás, ha annak tettese a rablás miatt már meg volt büntetve s az e miatti utolsó büntetésének kiállása óta tiz év még nem telt el. (1907. máj. 23. 5074. sz.) Btk. 349. §. ut. bek. 253. A Btk. 349. §. ut. bek. alá esik az a tettestárs is, aki csak rablási cselekményt vitt véghez. C: S. j. vádlott az itélet rendelkező része szerint nem mondatott ki bűnösnek a K. F. sérelmére elkövetett szándékos emberölés bűntettében, hanem a Btk. 349. §-ának utolsó bekezdése szerint minősülő olyan rablás bűntettében, amelylyel kapcsolatban szándékos emberölés és ennek kísérlete követtetett el. Ennek pedig, mint összetett bűntettnek olyan egyén is lehet a tettese, aki maga csak a rablás tényálladékához tartozó cselekményt vitt véghez, mig az emberölést valamely társa követte el, miként ez az esküdtek határozata szerint a jelen esetben is történt. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az esküdtbíróság ítéletének indokolása a rendelkező résznek ellentmond, következéskép a semmiségi panaszoknak a Bp. 384. §-ának 10. pontjára fektetett része alaptalan. (1907. máj. 23. 5074. sz.) Btk. 350. §. 254. Vagyoni haszon. C.: Sértettől a vádlott és fia 87 darab juhot vásárolt, a kikötött vételárból sértett 750 koronát meg is kapott, a hátralékos 500 koronára nézve pedig az volt a megállapodás, hogy ezt az összeget másnap vádlott sértettnek kifizeti, de ha a fizetés meg nem történnék, az esetben az adásvétel megszűnik; vádlott sértettnek fizetni nem tudott ugyan, de vádlott előtt G. S. határozottan kijelentette, hogy vádlott helyett a sértett részére az 500 korona vételárat ő fogja kifizetni, mire vádlott eltávozott, azonban G. S. az 500 koronát sértettnek ki nem fizetvén, erről sértett Zs. Gy.-t értesítette, minek következtében azután sértett — a kapott vételári részlet visszaadása mellett — a juhokat (két darab kivételével) Zs. Gy.tól vissza is vette és elhajtotta. Az ezt követő napon vádlott a fiától a történtekről értesülvén, a sértett után indult és őt utolérve, habár sértett tudtára adta, hogy a vásárt Zs. Gy.-val közösen megszüntették, mégis vádlott egy bottal a juhok elé állott és azokat sértett tiltakozása daczára visszahajtotta. Ellenben a tábla csak következtette, de való tényként el nem fogadta azt, hogy vádlott