Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 333. §. 125 Btk. 333. §. 235. Jogtalanság tudata. Vádlott a tőle különválva élő férjének F. M.-nak tulajdonát képező 12 K értékű dunyhát és vánkost annak lakásából a tulajdonos beleegyezése nélkül azon czélból vette el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Vádlott azzal védekezett, hogy a dunyhát és vánkost, amelyre a huzatokat ö vette, jogosítva volt elvinni, mert férje őt annak daczára, hogy négy éven át hűségesen gondozta, a házból kiűzte, más asszonyt vett magához s neki semmit sem adott. C.: Ebből a védekezésből arra lehet következtetni, hogy vádlott tettét a cselekmény jogtalanságának tudata nélkül követte el, amely esetben a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi semmiségi ok forogna fenn; mig ellenben az a körülmény, hogy vádlottat a tárgyak elviteléért, a sértett állítása szerint a t—i járásbíróság már egy ízben megbüntette, valósága esetén arra mutatna, hogy vádlott czélzata az elvett tárgyak jogtalan eltulajdonítására irányult. A kérdés eldöntésére s a Btk. megfelelő rendelkezésének alkalmazhatására lényeges alábbi körülmények megállapítását azonban a kir. törvényszék mellőzte, minélfogva ítéletét megsemmisiteni és uj eljárást rendelni kellett. Az uj eljárás rendén a következő körülmények lesznek kideritendők és megállapitandók: 1. A sértett és a vádlott, mint törvényes házastársak mennyi ideig éltek együtt és mikor szakították meg az együttélést? 2. Inditott-e a házastársak egyike a másik ellen válópert, ha igen, mily eredménynyel? s ha nem: valamelv módon rendezték-e egymásközt a vagyoni kérdést és különösen ki lett-e elégítve F. M.-né az esetleges közszerzeményre vonatkozólag? 3. Mivel tudja bizonyítani a vádlott, hogy a dunyha és vánkoshuzat az ő tulajdona? 4. Végül való-e, hogy F. M. panasza folytán a fenti tárgyak elvételéért vádlottat a t—i járásbíróság már egy izben előzőleg elitélte? Igenlő esetben az iratok beszerzendők. (1907. ápr. 17. 3790. sz.) 236. Villamos áram jogtalan felhasználása lopás. C.: N. S. vádlott az által, hogy a G. A. lakásán elhelyezett villamosvezetéket a villamáramfogyasztást mérő órán kivül kapcsolta be s az áram fogyasztását ekként lehetővé tette, G. A. vádlott pedig az igy bekapcsolt vezeték áramát az 1905 november i-től 1906 február 11-ig terjedő idő alatt 86 korona 17 fillér értékben elhasználta, a vádlottak a sértett féltől, az ez által létesített berendezés szerint előállított és birtokban tartott oly erőt vettek el, melv hatásainál és a birtokban tartás lehetőségénél fogva jogilag az értékkel biró ingó dolog természetével bir. (1908. jan. 16. 353. sz.) — Lásd az 1907: III. t.-cz. 2. §-át, mely szerint a vilamosáram s a technikai czélokra érvényesíthető más energia ingó dolog. 237. A temetőben elásott pénz lopása az érték szerint minősül. C: Vádlott a néhai S. I. által a felesége sírján 1905. augusztus