Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

1 I 2 Btk. 303. §. ismérveit kimerítvén, az esküdtbíróság nem alkalmazta tévesen a Btk. megfelelő rendelkezéseit ama kérdésben, hogy a nevezett vádlottak terhére megállapított bűncselekményeket a Btk.-nek, mely rendelkezése szerint kell minősíteni. (1907. okt. 30. 8428.) 206. Hüdéses butaságot előidézett testi sértés. C: G. M. vádlott 1905. évi márezius hó 23-án B. M. sértettet megtámadván, egy akáezfakaróval szándékosan, de ölési szándék nélkül testének különböző részein akként bántalmazta, hogy sértett a bántalmazás folytán az agyvelő anyagi elváltozásával járó elmebetegségben és pedig hüdéses butaságban szenved. A valónak elfogadott eme tényállás alapján tehát a tábla a törvénynek megfelelőleg határozott akkor, amikor a bűncselekményt a Btk. 301., 303. §§-ai alapján minősitette. (1907. szept. 17. 7462. sz.) 207. Lábszárrövidülés a 303. §. alá esik. C: Vádlott, mikor sértett őt 40 fillérnyi követelésének megfizetésére szólította fel, mintegy öt lépésnyi távolságból sértettnek nekiszaladt s azt két kézzel oly erővel lökte fel, hogy F. I. nagy pufFanással, a kályha mellé esett és bal lábszárcsontja ennek következtében csípőben eltört s egyúttal ki is ficzamodott, mely sérülés három hónap alatt meggyógyult ugyan, de a bal lábszárcsontja sértettnek örök életére rövidebb maradt. E cselekmény a Btk. 303. §-a alá esik. (1907. szept. 18. 7486. sz.) 208. Ténymegállapítás a Btk. 303. §. esetén. C.: Vizsgálandó, hogy a tálbla mely ténybeli megállapítás alapján mellőzte a cselekménynek a Btk. 303. §-a szerint való minősítését. E tekintetben azonban a törvényszék ítéletének a tábla által egész terjedelmében elfogadott indokolásában csupán az a ténybeli megállapítás foglaltatik, hogy a vádlott által a M. Gy. jobb keze tövén okozott 6—8 hét alatt gyógyuló sérülés állandó korlátolt munkaképességet eredményezett. Arra nézve azonban, hogy a munkaképesség állandó korlátoltságát eredményezett fogyatkozás, mely testi elváltozás eredménye, s hogy a sérülés utókövetkezményeivel együtt teljesen meggyógyult-e, s hogy a gyógyulás időtartama mennyire tehető, nincs határozott ténymegállapítás. Eme körülményeknek ítéleti megállapithatása czéljából tehát a tartandó uj főtárgyaláson a sértett sérülése két orvosszakértővel megvizsgáltatandó, s ezeknek részletes lelete és véleménye jegyzőkönyvbe veendő; mert e körülmények ítéleti megállapítása annak eldöntése czéljából szükséges, hogy a sérült jobb felső végtagja nyomorékká vált, hogy az előreláthatólag hosszú betegségbe esett-e, vagy a rendes foglalkozsának folytatására, végképp, vagy előreláthatólag hosszú időre képtelenné vált-e? (1907. decz. n. 9533. sz.)