Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 19. kötet (Budapest, 1909)

Btk. 303., 306. §§. 113 209. Látóképesség csökkenése nem alap a 303. §. alkalmazására. C.: N. J. balszemének sérülése 8 napon tul, de 20 napon belül meggyógyult. Eme sérülés folytán N. J. nem vesztette el a balszemét s ennek látóképességét, hanem ezen a szemén csakis csökkent a látása, ami azonban öt a rendes foglalkozásának folytatásában nem gátolja. A testi sérülés folytán ennek teljes gyógyulása után is fennmaradó efféle fogyatkozás pedig azon oknál fogva, mert semmiféle kóros folyamattal sem jár, beteges állapotnak nem tekinthető, hanem csakis mint a testi sérülés állandó következményeként jelentkező fogyatkozás veendő számba. A jelen esetben tehát, midőn magának a sérülésnek meggyógyulása 20 napnál rövidebb idő alatt következett be, a hosszabb ideig tartó betegség fenforgásáról nem lehet szó, következéskép ezen az alapon a Btk. 303. §-át sem lehet alkalmazni. De nem forognak fenn a Btk. 303. §-a alkalmazásának egyéb esetei sem. A valónak elfogadott tényállás szerint ugyanis N. J. a szenvedett sérülés folytán nem vesztette el balszemét s annak látóképességét, hanem ezen a szemén csakis csökkent a látása, 'következéskép ez a szeme nem lett használhatatlanná s ennek folytán N. J. a rendes foglalkozásának folytatásában sincs gátolva s feltűnően el sem torzittatott s igy a jelen esetben a Btk. 303. §-a szerint minősülő súlyos testi sértés tényálladékának egyik alkotó eleme sem valósult meg. A kir. ítélőtábla ítéletében felhozott az az eshetőség pedig, hogy abban az esetben, ha sértettnek ép jobbszeme idővel a látóképesség megszűnését maga után vonó betegségbe esnék s ennek folytán sértett a csökkent látóképességgel biró balszemére lenne utalva, a munkaképességben is korlátozva lenne, mint olyan körülmény, amelynek bekövetkezése bizonytalan, de okszerűen nem is várható, a vádlott terhére nem szolgálhat s igy a Btk. 303. §-ának az alkalmazását sem igazolhatja. (1908. jan. 23. 548. sz.) Btk. 306. §. 210. Erős felindulásban elkövetett súlyos testi sértés megállapítása, midőn a bántalmazás megtorlására irányuló sértés v. tévedése folytán mást ért. Pécsi T.: Minthogy az elsőbiróság az Ítéletnek indokaiban felsorolt bizonyítékok alapján ugy a tényállást, mint ennek megfelelően a v. bűnösségét és büntethetőségét helyesen állapította meg és cselekményét a törv. rendelkezése értelmében szintén helyesen minősítette, mert v. a terhére rótt testi sértést amiatt támadt erős felindulásban rögtön követte el, hogy O. Gy. ököllel őt orron ütötte, tehát jogtalanul súlyosan bántalmazta, — az a körülmény pedig, hogy a bántalmazás megtorlására irányuló sértés, nem a bántalmazó O. Gy.-öt, akinek szánva volt, hanem helyette a közvetlen mellette álló feleségét érte, a cselekmény minőségén mit sem változtat, mert ilyen tévedés esetén a vádlott szándékára nézve a cselekmény ugy Döntvénytár. °