Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

84 Btk. 356. §. furgó munkálatokra vonatkozó üzemtervezetet és térképeket visz­tarthassa. C.: Vádlott czélzata egyfelől nem irányult a munkálatok és térképek eltulajdonítására, másfelöl tekintettel vádlottnak a magán­jogot illető, bár téves, véleményére, vele szemben a cselek­vések jogtalanságának a tudata meg nem állapít­ható s ezek folytán a vád tárgyát képező cselekmény sem a pót­magánvádló semmiségi panaszában emiitett sikkasztás, sem a ko­ronaügyész részéről vitatott lopás törvényes ismérveit nem meriti ki s egyéb büntetendő cselekménynek, jelesen az okirathamisitásnak (Btk. 406. §.), a vagy a zsarolásnak tényálladéka sem forog fenn. (906. febr. 7. 1300.) P. res. dominii mellett vett tárgy eladása — sikkasztás, habár a fe­dezetéül adott váltó már leszámitoltatott. 177. C.: Vádlott a sértettől, részletfizetés és az eladó tulaj­donjogának fentartása mellett 800 K-ért vett zongorát eladta a nél­kül, hogy a vételárból bármit is fizetett volna és ekként azzal, mint sajátjával rendelkezvén, sértettet a vételári összeg erejéig megkárosította, ezek a tények pedig büntetendő cselekménynek, a sikkasztás bűntettének tényálladékát megállapítják annyival inkább, mert haljár a ténymegállapítás szerint a vádlott a vételárról a sér­tettnek egy váltót adott, melyet ez utóbbi leszámitoltatott, mint­hogy azonban az is megállapítást nyert, hogy ezt a váltót a vádlott be nem váltotta, minek folytán ennek értékét a sértett volt kény­telen kifizetni, ezekből a kir. tábla helyesen vonta le azt a követ­keztetést, hogy vádlott a zongora vételárát tényleg ki nem egyenlí­tette, vagyis az ügylet, mely a sértett és vádlott közt a tulajdonjog fentartása mellett eladott zongorára nézve fennállott, lényegében változást nem szenvedett. (907. ápr. 23. 3996.) = A leszámítolás a fizetés erejével bírván, a reservatio csakis a szövegben tett distinctio mellett birhat még hatálylyal. Btk. 356. §. Sikkasztás minősítésénél az eltulajdonított dolog értéke irányadó. 178. Vádlott egy 240 korona értékű tehenet azzal a megbízás­sal vett át a sértettől, ki azt a vásáron vette, hogy hazavezesse; e helyett azonban ő a tehenet ugyanazon vásáron 264 koronáért eladta, de ebbői az összegből a tulajdonost részben kártalanította. Mint­hogy ennek folytán sértett 200 koronát meg nem haladó kárt szen­vedett: a védelem azt vitatta, hogy a cselekmény vétség. A tsz. en­nek ellenében büntettet állapított meg. Pécsi T.: Helyes a tsz. minősítése, mert a sikkasztásnál nem a meg nem téritett kár összege, hanem a Btkv. 356. §-ának világos rendelkezése szerint az elsikkasztott vagyon értéke az irányadó. (906. ápr. 5. 782.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom