Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)
50 Btk. 262. §. Btk. 262. §. Nyilvánosság a 262. §. esetében. 98. Tekintve, hogy v. a rágalmazó tényeket és meggyalázó kifejezéseket a bíróságokhoz és hatóságokhoz intézett beadványokban állította, illetve használta, valamint arra, hogy a beadványokban tett állitások és ott használt kifejezések a Btk. 262. §-a által feltételezett nagyobb nyilvánosságot rendszerint nem állapitiák meg s oly tények, a melyeknél fogva az a nyilvánosság fennforogna, valóknak elfogadva nincsenek s igy a vád alapjául szolgáló cselekmények nyilvánosan elkövetetteknek nem tekinthetők, tévesen alkalmazta a tábla is a büntető törvény megfelelő rendelkezését akkor, mikor a jelen rágalmazásokat, illetőleg becsületsértéseket a Btk. 262. §-a szerint is minősítette. (906. febr. 8. 1341.) Beadványban elkövetett becsületsértés nem nyilvános. 99. C.: Minthogy a csendőrök nem hatósági tagok, hanem csak hatósági közegek, minthogy továbbá v. a bírósághoz intézett beadványban használta a meggyalázó kifejezéseket, az a beadvány pedig a Btk. 262. §-a által feltételezett nyilvánosságot nem állapítja meg, de a használt kifejezések nem is vonatkoznak a sértett csendőröknek, mint hatósági közegeknek hivatali kötelességeire: ezekhez képest ama kifejezések csak a Btk. 261. §-a alá eső becsületsértés vétségének alkotó elemeit merítik ki. 906. decz. 5. 10772.) Politikai tevékenység jogosult bírálata és rágalmazás elhatárolása. 100. Vádlott a kassai kereskedelmi alkalmazottaknak 1904. január 26-án megtartott szakgyülésén gróf T. I. akkori belügyminiszterről nyilatkozván, azt állította, hogy ,,a népet a szólásszabadságtól megfosztja, mert a rendőrhatóságokat a szólásszabadság megfosztására utasítja"; ezután vádlott azt kérdezte a tömegtől: ,,ki az, a ki a kabátomat ellopja?", a tömeg azt felelte: ,,tolvaj", „és ki az — kérdezte tovább a vádlott —, a ki a népet a gyülekezési jogtól megfosztja"? a tömeg ismét azt felelte: „tolvaj", a mire a vádlott azt mondta: nem, az a belügyminiszter. E tényállás alapján az alsóbbfoku bíróságok azért ítélték bűnösnek vádlottat a Btk. 258. és 262. §§-ai alá eső rágalmazás vétségében, mert a vádlottnak az a kijelentése, hogy a belügyminiszter a népet a szólásszabadságtól megfosztja, valódiság esetében a belügyminiszter ellen az 1848:111. t.-cz.-ben meghatározott megtorló eljárásnak okát képezné; vádlottnak a becsületsértés vétségében, mint különálló bűncselekményben való bűnösségét pedig azért nem állapították meg, mert az a tette, hogy a belügyminisztert kabáttolvajhoz hasonlította, alkalmas volna ugyan a becsületsértés tényálladékának megállapítására, de ez a tényálladék a súlyosabb beszámítás alá eső rágalmazás vétségének a tényálladékával egybeolvad.