Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

24 Btk. 124. §. ható nem levén, az ítélet kézbesítése nem volt eszközölhető, minélfogva a törvényszék az 1890. szeptember hó 30-án vádlottnak körözését rendelte el, azt azonban az 1900. június 25-én elévülés miatt visszavonta. 1897. április 23-án ugyancsak a vádlott kézrekeritése czéljából az ügyész is nyomozó levelet bocsátott ki, s azt 190T. augusztus 29-én meg is újította. 1901. évi november 6-án pedig a kézrekerült vádlott ellenében az ügyész azt az indítványát terjesztette elő, hogy a törvényszék a Curiának emiitett ítéletét a vádlottnak hirdesse ki s egyúttal a vádlottat a büntetés végrehajtása czéljából az ügyészségnek adja át. A törvényszék azonban ezt az indítványt elutasította azért, mert a büntetésnek végrehajtása a Btk. 120. §-ának 4. pontja értelmében a beállott elévülés folytán ki van zárva, amint azt már a fentebb emiitett 1900. évi június hó 25-én hozott intézkedésével amúgy is eldöntötte. Kolozsvári T.: Az 1896. évi XXXIII. tcz. életbeléptetése előtt érvényben volt osztrák Bp. szerint a C. ítélete, annak hozatala napján már jogerejüvé vált s ezt a jogszabályt nem befolyásolhatja az a körülmény, hogy a curiai ítélet a szökésben lévő vádlottal közölhető nem volt, a mely felfogást az 1896: XXXIII. tcz. 494. §-a is támogatja; minek folytán megállapittatott az, hogy a fenforgó esetben a büntetés végrehajtására vonatkoztatható esetleges elévülésnek kezdete 1889. évi április hó 30-tól számítandó. A. Btk. 124. §-a szerint az elévülés félbeszakad az illetékes hatóságnak a büntetés végrehajtására irányzott s az elitélt személyére vonatkozó bármely intézkedése, különösen annak elfogatása által. Amint az a fentebbiekből kitűnik, a vádlottnak kézrekeritése miatt az ügyész már 1897. évi április hó 23-án, tehát az elévülési határidőn belül intézkedett s így további eldöntés tárgyát csakis az képezi, ha vájjon a Btk. 124. §-ában emiitett hatóságok alatt az ügyész érthető-e? Az 1871. évi XXXI. tcz. 17. §-ának f) pontja, mely törvény által pedig az osztrák Bp.-nak a büntetés végrehajtására vonatkozó rendelkezései hatályon kivül helyezettnek tekintendők, a jogerejüleg kiszabott büntetésnek végrehajtását az ügyész hatáskörébe utalja, mit különben az idő szerint érvényben levő 1896. évi XXXIII. tcz. 494. §-a is kifejezetten kimond; mihez képest az ügyész az 1871: XXXI tcz. rendelkezésének tett eleget akkor, mikor a nyomozó levelet kibocsátotta s ezt a hatáskörében tett intézkedést a törvényszéknek hatáskörébe nem is utalt ama intézkedése, hogy nyomozó levelet bocsátott ki s hogy azt visszavonta, mely visszavonó intézkedés az ügyészséggel közölve sem lett s így jogerejünek nem tekinthető, nem érintheti s minthogy pedig ezekből kitetszően a büntetés végrehajtására hatáskörrel biró ügyész az elévülés megakadályozása végett kellő időben tett törvényszerű intézkedést s igy a vádlottra kirótt büntetésnek végrehajtását az elévülés ki nem zárja, a törvényszéknek végzése a rendelkező rész érteimélten meg volt változtatandó. (1902. febr. 11. 2936. sz.) •— A 76. sz. döntv. itt nem alkalmazható.