Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. 140., [63. §§. 25 Btk. 140. §. Királysértés. 48. M vá-sár hely i tsz.: Vádlottnak az a kijelentése, hogy ..l-Yrencz József a király esküjét megszegte" a Btk. 140. §-ának 1, bek. meghatározott királysértés vétségének tényálladékát magában foglalja, ennélfogva öt abban bűnösnek kelleti kimondani. Í1904. aug. 24. 6506. sz.) Mvásárhelyi T.: Hh. (1904. decz. 6. [928. sz C.: Hh. (1906. jan. 4.) Btk. 163. §. A kinevezett, de esküt nem tett főispán nem hatóság. Hatóság elleni erőszak helyett közcsend elleni kihágás. 49. Ifj. S. I. 1905. nov. 3-án a Kolozsvármegye főispánjává kinevezett gr. T. L.-t, midőn a megye közgyűlésén az előirt eskü letétele czéljából megjelent, egy széknek és porzótartónak feléje dobásával, később pedig egy felemelt székkel bántalmazni megkisérlette, illetőleg hivatali esküjének letételében akadályozta. A kir. ügyész e miatt a Btk. 163. §-ára alapított vádiratot adott be. Arra az esetre pedig, ha a főispán ellen elkövetett hatóság elleni erőszak meg nem állapíttatnék, azt tette vád tárgyává, hogy vádlott az alispánt és a közgyűlést az eskü letételében megakadályozta, a mi a Btk. 165. §-a alá eső hatós. e. erőszak volna. A vádtanács a vádiratot mindkét irányban elutasítván, az ügynek a fenforogni látszó közcsend elleni kihágás (Kbtk. 41. §.) elbírálása végett a jb.-hoz való áttéteiét rendelte el. A kir. ügyész e határozat ellen felfolyamodás sal élt. Kolozsvári T.: Az államhivatalnoknak joga van az állam érdeke által megkívánt és hivatalával összekötött teendőket gyakorolni, joga van arra, hogy hivatása gyakorlatában tekintélye és személye törvényes védelemben részesüljön, és hogy hivatalos feladatát szükség esetén a törvény által megengedett kényszereszközökkel is megvalósítsa. De másrészt e jogoknak a hivatali kötelesség teljesítésére nézve és annak érdekében szigorú és terhes kötelmek felelnek meg, a melyek hü és pontos teljesítésének első biztositékát a kötelességérzet mellett első sorban a felelősség tudata, másodsorban pedig a fegyelmi és büntető törvényekben megállapított felelősségrevonás képezik. A felelősség tudata, mint erkölcsi kényszer, az államhivatalnok által hivatalának elfoglalásakor letett esküjében nyer kifejezést, mely eskü nem egyéb, mint a hivatali kötelessé gek megtartására vonatkozóan tett ígéretnek ünnepélyes megerősítése és különösen a főispánnál bir nyomatékkal, mert az ő állása bizalmi és politikai természetű és a bizalom megszűntével fegyelmi eljárás nélkül bármikor elbocsátható.