Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Btk. i 16., i 24. §§. 23 Btk. 116. §. Az indítvány egyik vádlottra sem vonható vissza, ha egyik vádlotttárs ellen már itélet hozatott. 46. B pesti T.: Tekintve, hogy sértettek panaszaikat csak akkor vonták vissza, amikor ugyanezen panaszok tárgyában a többi terheltekkel szemben már itélet hozatott és tekintve, hogy a Btk. 116. §-a a magáninditvány visszavonását csak akkor jelenti ki hatályosnak, ha a visszavonás az Ítélethozatal előtt történt, ennélfogva a törvényszék a magáninditvány oszthatatlanságára alapított indokolással helyesen állapította meg, hogy az ítéletnek a többi terheltekkel szemben való meghozatala, illetve kihirdetése után a magáninditvány J. V. B.-val szemben sem vonható vissza. Nem foroghat fenn u. i. kétség az iránt, hogy az anyagi büntetőtörvény intencziója nem változhatik azon perjogi eshetőség folytán, hogy a terheltek nem voltak mind előállithatók a főtárgyalásra és hogy ennek folytán csak a főtárgyaláson jelen volt terheltek ellenében volt itélet hozható; az összes terheltekkel szemben való egyenlő eljárásnak tehát ebben az esetben is biztosítva kell maradnia, azoknak sorsa tehát ebben az esetben sem tehető függővé a sértett fél akaratától. Ebből pedig következik, hogy a Btk. 116. §-ának azon rendelkezése, mely szerint az itélet kihirdetése után az indítvány vissza nem vonható, nemcsak azokra a terheltekre vonatkozik, kikkel szemben itélet hozatott, hanem a többi terheltekre is. Az „ítélethirdetés" nyilván általánosságban és az egyes terhelteknek esetleg eltérő perjogi helyzetének megkülönböztetése nélkül azt az időpontot jelzi, melyben a bűncselekmény üldözhetőségének kérdése véglegesen el van döntve, amidőn tehát a sértett fél az indítvány feletti rendelkezési jogát elvesztette. Az ellenkező felfogás a törvény intencziójának kijátszásával arra az eredményre vezetne, hogy mig a közreműködők egy része büntetés alá kerül, addig az, a kinek mint a jelen esetben sikerült magát az Ítélethozatal alól elvonni, a büntetés alul szabadulna. (1907. ápr. 24. 2058. sz.) Btk. 124. §. Ha az osztrák Bp. hatálya alatt (Erdély) jogerejüvé vált itélet 1871-ig el nem évült, ettől kezdve az ügyészség intézkedése félbeszakítja az elévülést. 47. Sch. J. vádlottat a Curia az 1889. évi április 30-án kelt Ítéletével súlyos testi sértés büntette miatt egy évi börtönre itelte s ezt az ítéletet a törvényszék az 1889. május 21-én hozott végzésével jogerősnek nyilvánította s egyúttal az ügyészséggel valamint a vádlottal is közölni rendelte, még pedig az utóbbival azzal a hozzáadással, hogy az itélet kézbesítésétől számított három nap alatt büntetése kiállása végett az ügyészségnél jelentkezzék. Vádlott feltalál-