Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Bp. 437- §• 5- bek. 169 A Tábla a szakértők véleménye alapján megállapította ugyan, hogy vádlott üzlete a kisipar körét meghaladta, de a Bp. 328. §-ának rendelkezése ellenére nem fejtette ki ítéletének indokolásában azokat az adatokat, melyek vádlott fennállott üzletének a kisipar körét meghaladó minőségére utalnak, mire nézve irányadóul szolgálhat: az üzlet megkezdésének ideje és fennállásának tartama s ezen idő alatt az üzlet forgalma és terjedelme, hitelezők száma és egyéb körülmény. E tekintetben megjegyeztetik, hogy vádlott beismerte azt, hogy üzletét 1895-ben kezdte meg, ennek a ténynek megállapítását azonban a Tábla mellőzte. A fizetésképtelenség s közvetve a kárositási szándék fenforgásának megállapítására lényeges befolyással bírhat az a körülmény is, vájjon a vádlott a csődnyitás előtt bejelentette-e fizetésképtelenségét a hitelezői védegyletnek és egyezkedett-e hitelezőivel és mikor, különösen pedig a Dácia és Ardeleana pénzintézetek részére teljesített fizetés előtt? Erre vonatkozólag azonban a Tábla ítéletében nem foglaltatik ténymegállapítás. Hiányos a Táblának megállapítása a büntetési tételre vonatkozólag is, mert a Btk. 415. §-ának 1. bekezdésében meghatározott büntetési tételek alkalmazására nézve nem a csődhitelezők a felmerült vagyonhiány folytán fedezetlenül maradt követeléseinek, hanem annak a kárnak összege veendő alapul, melyet a csődhitelezők a közadósnak csalárdságát megállapító cselekményei következtében szenvedtek. E részben a Tábla kimondja ugyan ítéletének indokolásában, hogy az okozott kár 4000 koronát felülhalad, azonban mivel sem indokolja meg azt, hogy ezen 4000 koronát meghaladó kár vádlottnak melyik cselekménye folytán keletkezett. Mindezekhez képest, minthogy a Tábla, az elsőfokban eljárt törvényszék ítéletétől eltérően a vádlottat csalárd bukás bűntettében mondotta ki bűnösnek, azonban a büntetendő cselekmény ténválladékának felismerésére, a cselekmény minősítésére és a büntetési tétel meghatározására szükséges tények megállapítását mellőzte: annálfogva a Tábla ítéletét a Bp. 385. §-ának 1. a), b) és 2. pontjaiban megjelölt semmiségi okok miatt, a Bp. 437. §-ának 5. bekezdése alapján megsemmisíteni és a Táblát további eljárásra és uj ítélet hozatalára utasítani kellett. (1907. márcz. 13. 2516. sz.) Megsemmisítés a személyazonosság bizonyosságának hiánya s a jkv. rendetlen vezetése miatt. 327. C.: Az esküdtbirósági ítéletből sem vádlottnak az özvegyi neve, sem volt házastársának a keresztneve nem határozható meg. Ugyanis M. Tivadarné volt az a nő, a ki az esküdtek felelete szerint férjét, M. Tivadart megölte; özv. M. Tivadarné volt az is, a ki az esküdtek felelete szerint a fiát meg akarta ölni, de az már özv. M. Tódorné volt, a ki az esküdtek felelete szerint a menyét akarta megölni, mégis özv. M. Tódorné azután az, a kit a bíróság a M. Tódor nevü férje megölése miatt is bűnösnek mondott és büntetésre ítélt, holott az esküdtek felelete szerint Tivadar volt a megölt férj neve