Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

170 BP- 437- §• 5- bek. és ugy ennek, valamint a fiúnak esetében nem Tódornét, hanem Tivadarnét találták az esküdtek bűnösnek. Minthogy oly lényeges körülményre nézve, amilyen a vádlottnak és az általa megöltnek a neve, az ítélet bizonytalanságot vagy magyarázásokra okul szolgálható megállapítást nem tartalmazhat, mert ily ítélet felülvizsgálat tárgya nem lehet; ennélfogva már ezen fogyatkozások miatt is a jelen határozat szerint kellett volna intézkedni; azonban igv kellett intézkedni azért is, mert a főtárgyalás igen nagy részben olyan volt, hogy annak lefolyásáról a fötárgyalási jegyzőkönyvből bizonyosság nem szerezhető. Ugyanis: pl., nem tudható, hogy a jegyzőkönyvben feljegyzettek szerint miért nevezte, vagy valóban nevezte-e vádlott önmagát özv. M. M.-nénak és néhai férjét M. M.-nak, holott az 51. számú okiratból az látszik, hogy a férj keresztneve Tivadar volt, vezetékneve azonban nem is M., hanem M. L.; nem tudható, hogy a főtárgyaláson miért mondta (ha mondta) a vádlott magát 46 évesnek, a mely életkorral azután az ítéletbe is belekerült, holott a vádhatározatban is 42 évesnek van mondva, a 49. sz. adat szerint pedig 1862 július 8-án születvén, még ez idő szerint is csak 45 évében járhat; nem tudható, hogy a Bp. 362. §-ának 1. és 369. §-ának utolsó bekezdésében foglalt világos szabályok daczára minek kell tulajdonítani az esküdtek határozatának eredeti példányául kezelt okiraton az elnök és a jegyző aláírásaiban észlelhető rendszertelenséget; minek kell tulajdonítani a tanácsjegyzőkönyv hiányosságát, és minek kell tulajdonítani azt a tényt, méhnek valóságához a fötárgyalási jegyzőkönyvben foglalt feljegyzések daczára is kétség férhet, hogy t. i.: az esküdtbíróság birói tanácsa a Bp. 497. §-ának 2. bekezdésében felállított szabály mellett is, miként az a jegyzőkönyvből látható, nem ,,indokolt véleményt" nyilvánított, hanem végzést hozott, melyet azután nyilvánosan kihirdetett. A Bp. 429. §-ában meghatározott körülmények nem forogván fenn: a C. a Bp. 437. §-ának 5. bek. alapján rendelkezett, azzal a hozzáadással, hogy a biróság az uj eljárásban hozandó ítélet esetén, ha az büntető lenne, az aljas indító ok"-nak súlyosító körülményül elfogadását a tények felsorolásával tegye megérthetővé. (1007. évi márczius hó 21-én, 2843. sz-) Házastársak közötti lopásnál megállapítandó kérdések. 328. Vádlott a tőle különválva éh") férjének F. M.-nak tulajdon ál képező 12 K értékű dunyhát és vánkost annak lakásából a tulajdonos beleegyezése nélkül elvette. ( ".: Vádlott azzal védekezett, hogy a dunyhát, a melyre a huzatokai ő vette, jogosítva volt elvinni, mert férje őt annak daczára, hogy négy éven át hűségesen gondozta, a házból kiűzte, más aszszonyt vett magához s neki semmit sem adott. Ebből a védekezésből arra lehet következtetni, hogy vádlott tettét a cselekmeny jogtalanságának tudata nélkül követte el, a mely esetben a Bp. 385. §-ának 1. a) pontjában meghatározott anyagi ok forogna fenn; míg ellenben