Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

142 BP- 330. §. 4- P-, 344- §• C: TJgy az első, mint a másodbiróság Ítéletének indokaiban az ide vonatkozó ténymegállapítások hiányzanak, mert nincsenek kifejtve az okok arra nézve, hogy a bíróságok a Bp. 328. §-ának rendelkezéséhez képest miért nem ismerték fel vádlottaknak a tény­beli tévedéssel és a jóhiszeműséggel való védekezését bebizonyi­tottnak; ezeknél fogva a ténymegállapításnak fentebb jelzett hiá­nyai miatt a Bp. 437. §-ának 5. bekezdéséhez képest mindkét alsó­foku bíróság ítéletét megsemmisíteni és uj határozathozatalt kellett elrendelni. (907. ápr. 24. 4063.) Bp. 330. §. 4. p. Katonai bíróságnak alávetett egyén ellen vizsg. fogság ítéletben is csak a 143. §. alapján rendelhető el. 273. B. tényleges szolgálatban álló tüzér rablás büntette miatt hat évi fegyházra ítéltetvén el, az ítélet ellen semmiségi panaszt jelentett be, mely azonban a C. által végzéssel visszautasittatott. A tsz. az Ítélet kihirdetése és a semmiségi panasz bejelentése után hozott végzésével az ügyész indítványára B. T. ellen a vizsgálati fogságot, hivatkozással a Bp. 330. §-ának 4. bekezdésére, abból az indokokból rendelte el, mert ,,a kiszabott büntetés súlyánál fogva a megszökéstől alaposan lehet tartani"; ezt a határozatot fogana­tosította is. Ezzel a törvényszék megsértette a törvényt. C.: (Je. é.) Igaz ugyan, hogy a tsz. az ítélet hozatala után a Bp. 330. §-ának 4. bekezdése értelmében a szabadlábon levő vád­lottat előzetes letartóztatásba, vagy vizsgálati fogságba helyezheti, ha a kimondott büntetés súlyánál vagy más körülménynél fogva az elitéltnek megszökésétől kell tartani. Ámde ez a szabály a katonai bíróság hatóságának alávetett egyénekkel szemben nem nyerhet alkalmazást, mert az előzetes le­tartóztatásnak, illetőleg a vizsgálati fogságnak az ellen való elren­delésére nézve a Bp. 143. §-a a katonai szolgálat természetével in­dokolt kivételes rendelkezéseket tartalmaz, melyek az idézett sza­kasz I. bekezdése szerint az itélő bíróság eljárását illetően is irány­adók. (906. jul. 18. 7234.) Bp. 344- §• A magánvádlót, ha egyúttal vádlott is, csak az utóbbi minőségé­ben illeti meg vsszavetési jog? „Váltakozva" = sehogyan sem. 274. Az esküdtszék megalakításánál az elnök megállapítván azt, hogy összesen 15 esküdt utasítható vissza, kijelentette, hogy a kir. ügyész ezt a jogát 7 esküdtre, B. J. és dr. Sz. F. vádlottak pedig összesen 8 esküdtre vonatkozóan együttesen gyakorolhatják. Minthogy pedig dr. Sz. F. vádlott erre kinyilatkoztatta, hogy visz­szautasitási jogával élni nem kiván, az esküdtbíróság elnöke meg­állapította, hogy B. J. vádlott négy esküdtet utasíthat vissza, s ez a vádlott a visszavetési jogot ilyen arányban gyakorolta is. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom