Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

Bp. 49., 90., 91. §§. 137 de I. J.-nak, mint sértettnek képviselője azt nyomban átvette és vádjában N. J.-nek a hatóság elleni erőszak miatt való elitéltetését indítványozta ; a törvényszék pedig" ítéletének rendelkező részében a hatóság elleni erőszak büntette miatt emelt vádat illetően kifejezetten nem határozott ugyan, de az indokolásban kifejtette azokat a ténybeli adatokat és jogi okokat, melyeknek alapján a vád tárgyává tett cselekményt hatóság elleni erőszak bűntettének nem minősítette. Minthogy ezek szerint a főtárgyaláson oly büncselekménv miatt emeltetett vád, melynek elbírálása a törvényszék hatáskörébe van utalva és ezt a vádat a törvényszék el is bírálta: a Tábla fenti végzésében megsértette a törvényt azzal a rendelkezésével, melylyel kimondta azt, hogy a törvényszék ítélete ellen felebbezésnek nincs helye, a jelen ügy felülvizsgálatát, mint többé hatáskörébe nem tartozót mellőzte. Ezeknél fogva a Tábla végzését a rendelkező rész értelmében megsemmisíteni és a Táblát arra kellett utasítani, hogy az elsőfokú ítélet ellen bejelentett felebbezések alapján- mint másodfokú bíróság járjon el. (1907. febr. 12. 1416. sz.) Bp. 49. §. A magánvádlói jogot nem szünteti meg az, ha sértett a bíróságon kivül elégtételt vesz. 257. C: Minden jogi alapot nélkülöz az a panasz, hogy a főmagánvádló vádlói jogosultságát elveszítette volna azáltal, hogy az őt ért sértés miatt a bíróságon kivül elégtételt vett magának azáltal, hogy a vádlottat tettleg bántalmazta, mert bár az önkényes megtorlás valamely bűncselekménynek a törvény szerint megengedve nincsen, eme jogtalan cselekmény elkövetését azonban nem köti ahhoz a követelményhez, hogy a vádló a sértés megtorlását birói uton is ne szorgalmazhassa; különben, hogy a magánvádról mikor tekintendő valaki lemondottnak, azt a Bp. 49. §-a határozza meg, ott pedig a panaszban felhozott tény megemlítve nincsen. (1907. máj. r. 4292. sz.) Bp. 90. §. A cselekmény és a tettes megnevezése az elöljáróságnál — magáninditvány. 258. Sértett a sérelmére elkövetett cselekményt, a tettes megnevezésével, még az eset napján a községi elöljáróságnak bejelentvén, ezzel a bejelentéssel az eljárás megindítását indítványozta. (1907. ápr. 9. 3488. sz.) Bp. 91. §. A felhatalmazás formaszerüsége. 259. C.: A két sértett fél közhivatalnoki minőségénél fogva a vádlott terhére megállapított rágalmazás hivatalból lévén üldözendő,