Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)
Btk. 480. §. Btk. 480. §. Alkotmányellenes kormányrendelet végrehajtásának megtagadása a megyei alispán által. A kormányrendelet törvényessége birói cognitio tárgya. 222. D. Rakovszky Endre, Abaujtornamegye alispánja, a Fejérváry-féle alkotmányellenes kormányzás idejében megtagadta azoknak a sürgős kormányrendeleteknek végrehajtását, melyekkel a megye közönsége arra utasíttatott, hogy az újonnan kinevezett főispánnak és titkárjának az őket megillető lakást és szolgaszemélyzetet rendelkezésére bocsássa, — továbbá, melyekkel az önkéntesen befizetett adók beszolgáltatását, elfogadását s az önként jelentkező ujonczok részére szükséges okiratok kiállítását megtiltó közgyűlési határozatok megsemmisíttettek. E tényállás alapján a kir. ügyész vádat emelt ellene a Btk. 480. §-a alapján. Kassai jbg.: Az 1886. évi XXL t.-cz. a kormányhatalom ama jogát, hogy egyes kormányrendeleteknek kivételesen azonnali végrehajtását követelje, ahhoz az előfeltételhez köti, hogy az illető kormányrendelet azonnali végrehajtását ,,az állam veszélyeztetett érdekei tegyék szükségessé." Ennek az előfeltételnek a törvényben foglalt hangsúlyozásából folyik, hogy dr. Rakovszky Endre alispán bűnösségének a megítélése szempontjából nem elégséges az, hogy a kormányrendeletben az állam veszélyeztetett érdekeire egyszerű utalás történjék, hanem szükséges, hogy az állam veszélyeztetett érdekei az ügy tárgyilagos mozzanataiban is kidomborodjanak, annál is inkább, mert ellenkező esetben a kormány, az állam veszélyeztetett érdekeire való puszta utalással bárminő rendeletének azonnali és feltétlen végrehajtását minden esetben követelhetné. A kir. bíróság a fenforgó körülmények között indokoltnak találta ennek az irányadó szempontnak elvi hangsúlyozását. Annak a kérdésnek a vizsgálatába azonban, hogy a kinevezett, de akkor még hivatali esküt nem tett főispán részére a vármegye székházában hivatali helyiségnek és szolgaszemélyzetnek rendelkezésre bocsátása tárgyában fennforognak-e az államnak oly „veszélyeztetett érdekei", melyek az e tárgyú kormányrendelet azonnali és feltétlen végrehajtásának a követelését indokolttá tennék: a kir. bíróság mélyebben behatolni szükségtelennek találta azért, mert e bünperben a törvényhatóságoknak a kormányhatalommal szemben való jogállását és az 1886. évi XXI. t.-cz. szellemét és irányát gyökerében érintő oly döntő fontosságú mozzanatai vannak, amelyek alapján e bűnügy a most érintett kérdéses behatóbb vizsgálata nélkül is elbírálható. A törvényhatóságok régi széleskörű ellentállási jogának, mely az 1545. évi 33. czikk alapján évszázadokon át fejlődött ki, a megszorítása, az ujabban hozott törvények (1870 : XLII. t.-cz., 1886 : XXI. t.-cz.) szelleme szerint, a sérelmi (kérvényezési) jognak akadálytalan és hatályos gyakorolhatásával: vagyis a kormány és a törvényhatóságok közötti összeütközése elbírálására hivatott parlament alkotmányos ellenőrzési jogának zavartalan érvényesithetésével, a
