Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

io8 Btk. 480. §. legszorosabb összefüggésben áll; mert a törvényhatóságok sérelmi (kérvényezési) jogának akadálytalan gyakoroíhatásában rejlik az alkotmányos biztositéka annak, hogy a törvényhatóságok széleskörű önállóságának emiitett megszorítása, törvényes jogainak a megcsonkítására fel nem használható. Ebből kiindulva, a kir. bíróság nem zárkózhatik el annak a megállapítása elől, hogy a végrehajtó hatalom működésének ellenőrzésére hivatott országgyűlésnek már hónapok óta tartó huzamos elnapolása folytán a végrehajtó hatalomnak a működése a maga egészében nélkülözi az alkotmányos ellenőrzést. Ennek folytán a törvényhatóságoknak az 1886. évi XXI. t.-cz. 19. §-a által biztosított sérelmi panaszjoga mindaddig, amig a végrehajtó hatalom parlamenti ellenőrzés nélkül működik: teljesen illuzóriussá van téve. Minthogy pedig az alkotmányos jogrendnek e megzavarása folytán a törvényhatóságok nélkülözik azt a biztosítékot, amelyet a törvényhatóságok régi önkormányzati szabadsága megszorításának ellensúlyozására, a törvény fentebb kifejtett szelleme és irányelve rendel: ily körülmények között dr. Rakovszky Endre vádlottnak amaz eljárása, hogy a törvény betűje szerint reá rótt halaszthatatlan végrehajtási kötelezettséggel szemben, akkor, amikor e kötelezettségének garancziális előfeltétele (t. i. a törvényhatóság sérelememelési panaszjogának hatályos és akadálytalan érvényesithetése) hiányzik, a végrehajtó hatalom és a törvényhatóság között fenforgott öszszeütközés során a kormányhatalommal szemben a reá nézve első sorban illetékes felettes hatóságnak a törvényhatóságnak utasításához ragaszkodott: büntetőjogi megtorlás alá nem vonható. Ami a vád további részét illeti, erre vonatkozólag a kir. járásbíróság ítélete a fentieken kivül még a következő indokokon is alapszik: Midőn dr. Rakovszky Endre alispán a vármegye közönségétől nyert hivatali hatalommal való visszaélés vétségével vádoltatik- azon az alapon, hogy a vármegye törvényhatósági bizottságától nyert utasításhoz ragaszkodva, a m. kir. belügyminiszter által az önként befizetett egyenes és fogyasztási adók beszolgáltatása s a katonai szolgálatra jelentkezők részére szükséges belépési bizonyítványok kiállítása tárgyában kibocsátott rendelet végrehajtását megtagadta: az e vád fölött ítélkezésre felhívott kir. bíróságnak az 1869. évi IV. t.-cz. 19. §-ának második bekezdésében meghatározott joga alapján cognitója körébe kellett vonnia azt, hogy a kormányrendelet, melvhel szemben a végrehajtásnak a megtagadása tétetett a vád tárgyává, megfelel-e törvényeink szellemének és irányelveinek? Az 1504. évi L, 1790/1. évi XIX., 1867. évi X. és XII., az 1868. évi XL. törvényczikkekben és végül az 1897. évi XX. t.-cz. 19. §-ában az adókra s illetve ujonczokra vonatkozóan fölvett rendelkezésekből kidomborodik ama közjogi tétel, hogy a törvényhatóságok elvitázhatatlan joga az, hogy az országgyűlési költségvetési fölhatalmazással nem biró kormánytól a kormányzás esközeit: az adókat és az ujonczokat megtagadják. A törvényhatóságok e kétségtelen jogának pedig, a jog általános eszméjéből fo-