Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

104 Btk. 420. g. natott, vádlott fizetésképtelenségbe jutott, a mi a Btk. 416. §-ának 1* pontja alá esik. Tény továbbá, hogy vádlott által bemutatott 3. drb. kereskedelmi könyv nem felel meg a törvény követelményeinek, mert a szakértők véleménye szerint azokból vádlott vagyoni állása és üzletének folyama ki nem deríthető, mihez képest ugy tekintendő, mintha vádlott kereskedelmi könyveket egyáltalán nem vezetett volna s ez a mulasztás a Btk. 416. §-ának 2. pontját sérti. (906. febr. 20. 1777.) Birói végrehajtás utján kikényszeritett zálogolás nem csalárd bukás (414. g. 3. p.); ha azonban a csőd kérésének elmulasztása által nyújtatott erre alkalom, a 416. g. 4. p.-ja alá esik. 215. C.: A T. helyesen vonta le a tényekből azt a következtetést, hogy vádlott mái fizetésképtelen állapotban volt és hogy vádlottnak fizetésképtelenségét már tudnia kellett akkor, mikor neje az ellene vezetett végrehajtás utján vagyonára 12,000 K erejéig zálogjogot szerzett. Minthogy ezek szerint vádlott, habár fizetésképtelenségérői tudomása volt, a csödi.érvény beadását elmulasztotta s ez által alkalmat szolgáltatott arra, hegy ingó vagyonára neje végrehajtási zálogjogot nyerjen, vádlott cselekménye a büntetendő cselekmény tényálladékát kimeríti. A közvádló vádlottnak ezen cselekményében a Btk. 414. g-ának 3. pontjába ütköző csalárd bukás bűntettének tényálladékát látja feriforogni. Tekintve azonban, hogy a birói végrehajtás utján kikényszeritett zálogolás a Btk. 414. §-ának 3. pontjában meghatározott önkéntes zálogjogengedélyezés fogalma alá nem esik és igy az emiitett törvényszakasz 3. pontjában körülirt csalárd bukás emez alkotóelem hiányában vádlott terhére meg nem állapitható; tekintve továbbá, hogy vádlott a 12,000 koronás váltót még akkor adta át nejének, mikor még nem volt fizetésképtelen állapotban, a vádbeli cselekmény a Btk. 416. g-anak 4. pontja alá eső vétkes bukás vétségének minősíttetik. (906. jan. 16. 377.) Btk. 420. g. Holttest kiásása és földarabolása a 420. g. alá esik. 216. Vádlottak falujában (Zugó) a szarvasmarhák közt járvány ütött ki s az a hir terjedt el a községben, hogy Cz. M. hazajáró lelke rontotta meg a marhákat. A járvány megakadályozása végett vádlottak éjjel kimentek a temetőbe, Cz. M. sírját felásták, a holttestet földarabolták, mészszel leöntötték s azután visszaszórták a sírba és újból elföldelték. Az alsóbiróságok vádlottakat eme cselekményükért a Btk. 420. g-ába ütköző sir megrongálásának vétségében mondta ki bűnösnek. C.: Hh. (906. márcz. 6. 2320.)