Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 18. kötet (Budapest, 1908)

IOO Btk. 414. §., 414. §. 1. p. Btk. 414. §. Büntetendő vagyonbukás feltételei kereskedővel szemben. 208. C.: A büntetendő vagyonbukás súlypontja a vagyonhiányban és a hitelezők károsodásában fekszik; büntetendő vagyonbukás tehát csak akkor létesülhet, ha a közadós vagyonának értékét a csőd megnyitása idején tartozásai felülmúlják, minélfogva a Btk.-nek akár 414., akár 416. §-a alapján emelt vád esetén elsősorban egyrészt a közadós cselekvő és szenvedő vagyoni állapotának, másrészt a fenforgó vagyoni különbözetnek számszerű megál lapitása képezi a ténykérdésben határozó alsófoku bíróságok feladatát. Ezeknek a megállapítását azonban az alsófoku bíróságok mellőzték. Aminthogy pedig a törvény megfelelő rendelkezésének alkalmazhatása a vádlott cselekvő és szenvedő vagyoni állapotának, úgyszintén a vagyonkülönbözetnek megállapítását szükségessé teszi: mindkét alsófoku bíróság ítéletét hivatalból megsemmisíteni és a törvényszéket további eljárásra és uj ítélet hozatalára utasítani kellett. (1906. márcz. 22. 2975. sz.) Btk. 414. §. 1. p. Kereskedő csalárd bukása az áruk értéken alóli elidegenítése által. Bűnsegéd, a ki az árukat megvette. 209. C.: A kir. T. tényül megállapította, hogy B. D. vádlott 1901: április havában üzleti tőke nélkül kezdte üzletét és csak a rá következő évben nejének 2000 korona hozományát fektette be az üzletbe; továbbá, hogy üzletében veszteséggel dolgozott; hogy esedékes fizetéseit csak ugy teljesitsette, hogy az áruit nagyobb tömegekben más kereskedőknél a beszerzési áron alul értékesítette, különösen pedig, hogy az 1902. szeptemberben vasúton érkezett árukat pénz hiányában már ki sem válthatta, hanem az árukra vonatkozó értesítőt B. G.-nak adta át azzal a megbízással, hogy ez az árukat kiváltsa és értékesítse, minek folytán B. G. az árukat kiváltva B.-re küldötte, ott értékesítette és B. D.-nek az áruk fejében 1400 koronát küldött, végre, hogy B. D. vádlott 1903. április 17-en nagymérvű vagyonhiánynyal csődbe jutott. Minthogy B. D. vádlott már az 1902. szeptemberben fizetésképtelen állapotban volt erről tudomással is birt. Minthogy pedig a fizetésképtelenség tudatában az áruknak értéken alul történt eladása és az árukból beszerzett pénz nagyobb részének az üzletből elvonása és megtartása nyilván a hitelezők megkárosításának czélzatára vall; és minthogy B. D. vádlott ezekkel a csalárd üzelmekkel a hitelezőknek 4000 koronát meghaladó kárt okozott: annálfogva a terhére rótt cselekményben a Btk. 414. §-ának 1. pontjában meghatározott csalárd bukás bűntettének tényálladéka fenforog. B. D.-től közvetlenül a csődnyitást megelőzően nagyobb tömegekben árukat vett, — B. D.-nek kezdvezőtlen vagyoni helyzetét ismerte, — a megvett árukat éjnek idején titokban szállította házába, a fuvarost, ha kérdőre