Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

72 Btk. 260. $. A tsz. á vád valótlanságát meg is állapította. Kétségtelen ugyan, hogy a C. köteles határozatát a tsz.-nek, mint másodfokú biróságnak Ítéletében valóknak elfogadott tényekre alapítani, d e n e m o 1 v b i r ó i kijelentésekre, a m e 1 y e k r e a 7. a t é n y e k b ö 1 helytelen jogi k ö v e t k e z t e t é s 11 t j á n jutott. A tsz. a vád valótlanságát egyrészt abból állapította meg, hogy az ügyész a nyomozást M. feljelentése tárgyában megszüntette, más részt pedig abból, hogy az erőszakos behatolás nem magánlakásba, hanem hivatalos helyiségnek bérbeadott szobába történi. Tekintve azonban, hogy az ügyésznek a nyomozatot megszüntető határozata nem birói határozat, a melynek alapján a vád valótlanságára következtetés vonható volna, de pusztán a feljelentés sikertelenségének birói megállapítása sem elegendő a vád valótlanságának kimondására: kétségtelen, hogy a tsz.-nek ebből a most említeti körülményből vont következtetése jogilag téves. Magát azt a tényt pedig, hogy G. erőszakkal hatolt be a LVÍ. tulajdonát képező, de bérbeadott helyiségbe, a tsz. i* valónak fogadta el, csak azt nem vette valónak, hogy ezt a szobát \\. magánlakásnak tekinthette. Minthogy ezek .szerint a M. által tett feljelentésben felsorolt tények a valóságnak megfeleltek és csakis a feljelentőnek a jogi felfogása volt téves, kétségtelen, bog}- M. a téves jogi felfogással kisért való tényeknek feljelentése által bűncselekményt el nem követett. ( t< 05 augusztus 29. 7638. sz.) 130. C: A tsz. ama tényekből, hogy a v. feljelentése folytan I.X i. ellen folyamatba tett eljárás a kir. jbg. által megszüntettetett, s hogy vádlott ezen megszüntetési végzés ellen beadott újrafelvételi, helyesen igazolási kérésével a kir. tsz. által jogerősen elutasittatott. arra való tekintettel, hogy a kir. jbg. csakis a vádlottnak, mint főma gánvádlónak a tárgyalásról való igazolatlan kimaradása miatt szün tette meg az eljárást, a kir. tsz. pedig elsősorban csakis elkésés oka hói utasította el, a vádlott, mint főmagánvádló igazolási kérését, tévesen vonta le azt a következtetést, hogy v. vádja alaptalannak bizonyult. (905 aug. 31. 7710.) Szándék a hatóság előtti rágalmazásnál. 131. C.: Vádlott feljelentésében pusztán hallomás után vádolta sértettet büntetendő cselekmény elkövetésével. Mivel ez a vád valótlannak bizonyult, vádlott a sértettet nem jóhiszeműen, a köteles gondosság betartásával, hanem könnyelműen és gondatlanul vádolta. (1905. okt. 19. 8944/905.) 332. C .: Minthogy vádlott sértett biro>. végrehajtót a cs—i ts./. elnöke előtt azzal vádolta, hogy az A. S. czég részére kezeihez lefizetett lto koronát rendeltetése helyére meg nem küldötte, sőt annak