Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

28 Közjog' és közigazgatás. lege szerint 8000 koronát és az 1903. évről szerkesztett mérlege szerint 5000 koronát helyezett. A panasz arra van irányozva, hogy az üzleti adó megállapításánál a tartalékalapba helyezett 8000 korona és 5000 korona az 1875: XXIV. t.-cz. 4. §. 6. pontjában foglalt rendelkezéshez képest az igazgatási és üzleti költségekhez hozzászámittassék s illetőleg a nyers jövedelemből levonassék. Ez a panasz jogosult. Azok az épületek ugyanis, a melyek értékcsökkenésének pótlására a tartalékalap alakíttatott, az innen elrendelt bizonyítási eljárás során beszerzett adatok szerint kizárólag gyári épületek, a méhek házadó alá nem tartoznak. Az ily épületek pedig czéljuknál és rendeltetésüknél fogva odaszám'itandók azok közé az üzleti felszerelések közé, a melyekről a fentebb idézett törvény rendelkezik, — a mit 1883. évi 24939. sz- alatt kibocsátott körrendeletében a magyar királyi pénzügyminiszter is elismert. (Kb. T6677/904. P. sz.) Tőkekamat- és járadékadó. 45. Járadékadó kivetésénél az adóalap minden adóévben, tehát az egymásra következő adóévekben mindig egymástól függetlenül állapítandó meg és az adóalapból csakis ama karbantartási költségek vonhatók le, amelyek az adóévet megelőző évben merültek fel; a korábbi években felmerült olyan költségek fedezetlenül maradt részének levonása tehát már többé nem igényelhető. (Kb. 18083/905. K. sz.) Szállítási adó. 46. A jogtalanul beszedett szállítási adó visszakövetelésére a szállítási vállalat jogosult. Az államkincstár a jogtalanul beszedett adó visszatérítését azért tagadta meg, mert panaszos a visszakövetelésre annálfogva nem jogosult, hogy a visszatérítést az 1883: XLIV. t.-cz. 90. §-a értelmében csak maga a befizető fél igényelheti, már pedig a jelen esetben ilyenül nem a panaszos, hanem az 1875. évi XX. t.-cz. 2. §-a értelmében az utasok, illetve a szállítmányozók tekintendők. A visszakövetelési jogosultságra vonatkozó ez a kifogás azonban alaptalan. A tévesen befizetett vagy jogellenesen beszedett adók viszakövetelésére ugyanis az 1883. évi XLIV. t.-cz. 90. §-a értelmében azoknak a feleknek van igénye, akik a befizetést tényleg eszközölték s a befizetésre különben — vagyis tévedés és jogellenes beszedés nemléte esetében, — kötelezve volnának. Minthogy pedig az 1875: XX. t.-cz. 2. és 8. §-ai értelmében a szállítási adók befizetésére a szállítási vállalatok, tehát a panaszos is, kötelezve van s panaszos a panaszolt adót tényleg be is fizette, kétség telén, hogy annak visszakövetelésére is a fizetést elfogadó államkincstárral szemben egyedül ő van jogositva és pedig annyival inkább, mert ez adók tekintetében a kincstár a fentebb idézett törvényhelyek értelmében nem az utasokkal, illetve az áruk feladóival vagy átvevőivel, hanem közvetlenül magával a panaszossal áll jogviszonyban s igy vele szemben közvetlen adófizetőnek és adóérde-