Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 17. kötet (Budapest, 1907)

136 St. 13. és 33. §§. A közzététel szándéka nélkül irt sértő levél közzétételének utólagos helybenhagyása. 275. Vádlott az általa közzététel szándéka nélkül irott és G. M.-nek czimzett levél sajtó utján való közzétételét utólagosan helybenhagyta. Ebből a ténymegállapításból két ténynek fenforgása bizonyos, hogy vádlott nem közzétételi szándékkal irta meg a levelet s hogy annak közzétételébe akkor egyezett bele, amikor a közzététel meg is történt. Bár a kir. tábla nem fejtette ki ítéletében, hogy vádlottat a sajtótörvény mely felelősségei fokán tartotta bűnösnek, de az ítéletből elfogadott tényekből az volt megállapítható, hogy mint szerzőt vonta felelősségre. Ez a jogi következtetése azonban a kir. táblának téves. Valamely közleménynek a megírása a sajtójogi felelősséget csak akkor állapítja meg, ha az közzétételi szándékkal történt s ez a közzététel valóban meg is történt. A nem közzétételi szándékkal megirt, de valóban mégis közzétett czikk miatt a sajtójogi felelősség a czikk megiróját akkor terheli szerzői fokon, ha a czikket mégis közzéteszi, vagy a már birtokában nem levő czikk közzétételébe maga beleegyezik. Minthogy azonban vádlott a hírlapi czikk közzétételébe akkor egvezett bele, amikor már az tényleg a hírlapban közzé is volt téve, ez a térne vádlottnak sajtójogi felelősséget meg nem állapit, mert a hírlapi közlemény közzététel*G. Gv. akaratán kívül történvén, az utólagos beleegyezése semmi más nem volt, mint helyeslése azon eljárásnak, akik a czikket az ő előleges beleegyezésének kikérése nélkül közzé tétettek. (1905. szept. 26 — 8293.) Felelősségre vont szerzőn kivül más egyén közvetítés vagy terjesztés miatt bünvád alá nem vonható. 276. A főmagánvádló képviselője a T. ítéletének azt a jogi kijelentését támadja meg, hogy a sajtótörvényben elfogadott fokozatos felelősségi rendszer abban az esetben, midőn a szerző tudatik, kizárja a sajtótermék létrejöttével vagy terjesztésével való egyéb közreműködésért a felelősséget. C.: A tábla jogi nézete helyes. \z 1848. évi XyiII. t.-cz. 13. és 33. §§ráiban megállapított felelősség nemcsak fokozatos, hanem kizárólagos is. Kitűnik ez az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 7. §-ának 2. bekezdéséből, mely szerint a sajtótörvényben megállapított felelősségi rendszerrel ellentétben álló köztörvényi intézkedések a nyomtatvány utján elkövetett büntetendő cselekményekre nem alkalmazandók. Minthogy pedig a sajtótörvény taxatíve felsorolja azon személyeket, kik sajtó utján elkövetett bűncselekményekért büntethetők, ezzel ki vannak zárva a Btk. 69. §-ában meghatározott részcsségi esetek. A tábla tehát nem tévedett, midőn K. Eajos szer/.*") elitélése mellett a közzététel közvetítésével és a terjesztéssel terhelt ifj. F. Sándor és F. Lajos bűnösségét nem állapította meg. (1905. dcezemher 14-én, 10,753. sz.)