Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

94 Btk. 266. §., 270. §. 1. és. 2. p. melyek a büntető biró hatáskörébe tartoznak: a határozat helyesen vétetett a Btk. 264. §-a 3. pont bizonyítást kizár© esetének. (1905. szept. 6. 7821.) 266. §. Rágalmazás hatóság előtti ügyben, a) Fölmentés. 239. C.: Minthogy a kérdéses felebbezésből kitűnik, hogy az ott előadottak a dr. H. F. főmagánvádló terhelő vallomásának meggyen­gítése czéljából hozattak fel; ennélfogva vádlottat a Btk. 266. §-a alapján felmenteni kellett. (,1905. febr. 1. 963. szám.) 240. C.: A törvényszék mint másodfokú bíróság Ítéletének ténymegállapításából kitűnik, hogy a mikor a lakásból történt kité­tele miatt főmagánvádló Bácsbokod község elöljáróságánál vádlott ellen panaszt emelt, vádlott e miatt történt kérdőre vonatása alkal­mával s eljárásának okadatolás végett nyilvánította ki az elöljáró­ság előtt, hogy főmagánvádlót azért tette ki a lakásból, mert rajta­kapta, mikor padlásáról lisztet, zsírt, a hombárból pedig szalonnát lopott. Nyilvánvaló ebből, hogy a községi elöljáróság a főmagánvádló panas-za következtében hallgatta meg a vádlottat, tehát ebben az ügyben az ügyfelekkel tárgyalt s így erre az ügyre és a főmagán­vádló, mint egyik ügyfélre vonatkozott vádlottnak az a védelmi nyi­latkozata, a mely miatt ellene a bűnvádi eljárás folyamatba tétetett. A Btk. 26Ó. §-ának rendelkezése szerint tehát a bűnvádi eljá­rás megindításának nincs helye. (1905. febr. 16. 1418. sz.) b) Bűnösség. 241. C: V. a főmagánvádló és Cs. J. között felmerült lovagias ügyben alakított úgynevezett becsületbíróság tagjai, olyan ténye­ket állítottak, melyek alkalmasak arra, hogy valódiságuk esetében főmagánvádló ellen bűnvádi eljárás okát képezzék, illetőleg őt köz­megvetésnek tegyék ki. Az a körülmény, hogy vádlott a kérdéses tényeket Cs. J. meg­bízásából, lovagias ügyben alakított becsületbíróság előtt állította, miután a törvény a párbajt tiltja, az ügynevezett becsületbíróság intézményét pedig nem ismeri, vádlott tettét a Btk. 266. §. értelmé­ben megengedetté nem teszi és ez büntetlenségét nem eredményez­heti. (1905. márcz. 2. 1926. sz.) 270. §. 1. és 2. p. Rágalmazás, mint fölhatalmazási vétség. 242. C.: A védő által tett az a kifogás, hogy a magáninditvánv, illetve felhatalmazás nem kellő időben terjesztetett elő, mint elké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom