Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

94 Btk. 266. §., 270. §. 1. és. 2. p. melyek a büntető biró hatáskörébe tartoznak: a határozat helyesen vétetett a Btk. 264. §-a 3. pont bizonyítást kizár© esetének. (1905. szept. 6. 7821.) 266. §. Rágalmazás hatóság előtti ügyben, a) Fölmentés. 239. C.: Minthogy a kérdéses felebbezésből kitűnik, hogy az ott előadottak a dr. H. F. főmagánvádló terhelő vallomásának meggyengítése czéljából hozattak fel; ennélfogva vádlottat a Btk. 266. §-a alapján felmenteni kellett. (,1905. febr. 1. 963. szám.) 240. C.: A törvényszék mint másodfokú bíróság Ítéletének ténymegállapításából kitűnik, hogy a mikor a lakásból történt kitétele miatt főmagánvádló Bácsbokod község elöljáróságánál vádlott ellen panaszt emelt, vádlott e miatt történt kérdőre vonatása alkalmával s eljárásának okadatolás végett nyilvánította ki az elöljáróság előtt, hogy főmagánvádlót azért tette ki a lakásból, mert rajtakapta, mikor padlásáról lisztet, zsírt, a hombárból pedig szalonnát lopott. Nyilvánvaló ebből, hogy a községi elöljáróság a főmagánvádló panas-za következtében hallgatta meg a vádlottat, tehát ebben az ügyben az ügyfelekkel tárgyalt s így erre az ügyre és a főmagánvádló, mint egyik ügyfélre vonatkozott vádlottnak az a védelmi nyilatkozata, a mely miatt ellene a bűnvádi eljárás folyamatba tétetett. A Btk. 26Ó. §-ának rendelkezése szerint tehát a bűnvádi eljárás megindításának nincs helye. (1905. febr. 16. 1418. sz.) b) Bűnösség. 241. C: V. a főmagánvádló és Cs. J. között felmerült lovagias ügyben alakított úgynevezett becsületbíróság tagjai, olyan tényeket állítottak, melyek alkalmasak arra, hogy valódiságuk esetében főmagánvádló ellen bűnvádi eljárás okát képezzék, illetőleg őt közmegvetésnek tegyék ki. Az a körülmény, hogy vádlott a kérdéses tényeket Cs. J. megbízásából, lovagias ügyben alakított becsületbíróság előtt állította, miután a törvény a párbajt tiltja, az ügynevezett becsületbíróság intézményét pedig nem ismeri, vádlott tettét a Btk. 266. §. értelmében megengedetté nem teszi és ez büntetlenségét nem eredményezheti. (1905. márcz. 2. 1926. sz.) 270. §. 1. és 2. p. Rágalmazás, mint fölhatalmazási vétség. 242. C.: A védő által tett az a kifogás, hogy a magáninditvánv, illetve felhatalmazás nem kellő időben terjesztetett elő, mint elké-