Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 264. §• magánvádló előadásából magából kétségtelen volt, a tábla helyesen utasította el a védő bizonyítási indítványát s így annak mérlegelése, hogy a közérdek vagy jogos magánérdek fenforog-e, fölösleges volt; ily körülmények között továbbá közömbös az is, hogy a főmagánvádló a bizonyításba részben beleegyezett. (1905 máj. 4. 4298. sz.) 264. §• Midőn a valódiság bizonyítása ki van zárva, a tettes jóhiszeműsége se zárja ki a rágalmazásban való bűnösséget. 237. C.: A kir. tábla v.-akat azért mentette fel, mert a vádlottak ,,teljesen jóhiszeműen írhatták meg azokat a közleményeket, a melyeket a főmagánvádló elhunyt férjével szemben sérelmesnek tart". Ez a rendelkezés abból a felfogásból indul ki, hogy a tettes jóhiszeme kizárja a rágalmazásban való bűnösséget még akkor is, ha az állított tények valótlanok, vagy ha azokra nézve — mint jelen esetben — a valóság bizonyítása a Btk. 264. §-a értelmében ki van zárva. Ez a felfogás téves. A Btk. 2Ó4. §-ának czélja az, hogy oly ügyek, melyek a sértett fél magáninditványa nélkül bűnvádi eljárás tárgyává nem tehetők, a rágalmazási vagy becsületsértési per utján, a valóság bizonyításának révén, ne legyenek •— mintegy kerülő uton — a nyilvánosság elé vihetők. (264. §. 2. p.) Ezen ügyekre nézve a valóság bizonyításának kizárása tehát azt jelenti, hogy azok még valóságnak esetén és még közérdek vagy jogos magánérdek mellett sem tehetők megbeszélés tárgyává. Az ilyen tények közzétételét tehát a jóhiszem nem mentesiti, mert a tettes dolusa éppen abban áll, hogy a törvény által a megbeszéléstől elvont tényeket hoz fel vagy terjeszt. Különösen észlelhetővé válik az ilyen ténykedés jogsértő volta, ha a Btk. 264. §-ának 4. pontja vétetik szemügyre, mert a kir. tábla felfogása mellett a fentjelzett kerülő uton még a családi élet és a női becsület tényei is bizonyítás és nyilvánosságra hozás tárgyává volnának tehetők. Minthogy pedig a kir. tábla az elsőbirósággal egyezően, a jóhiszem és a valóságnak tudata mellett a Btk. 75. §-a szerinti szándék fenforgását kizártnak vette, tévesen alkalmazta a Btk. 258. §-át, midőn a jelzett körülmények között a rágalmazás subjectiv tényálladéki elemének hiányát állapította meg. (1905. ápr. 5. 3272. sz.) A fegyelmi Ítélet is a 264. §. 3. p. alá tartozik. 238. C.: Abban az esetben, ha bűntett, vétség v. kihágás jelenségei forognak fen, a hozott fegyelmi ítélet nem zárja ki a bűnvádi eljárást és annak keretében a bizonyítást. Ámde a sértett fél ellenében kelt fegyelmi határozat nem ölelt fel oly tényelemeket, a melyek bűntett, vétség vagy kihágás jelenségeit mutatnák. A bevádolt közlemények közül a „Csendélet a kórházban" czimü a közkórház belrendjére vonatkozólag tartalmaz állításokat, az e tekintetben fennálló szabályok megsértése tehát tisztán fegyelmi természetű tett; ugyanez áll a többi közleményekről is. Minthogy tehát a fegyelmi ítélet csak fegyelmi tekintet alá eső ténveket bírált el és nem rendelkezvén oly tényálladékokról,