Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 263. §. 3. p. 9i 263. §. 1. p. A köztisztviselő családi életére és magánjellemére vonatkozó állitások valódisága az 1. p. alapján nem bizonyítható. 234. C.: V. s védője a Bp. 384. §-ának 9. pontja alapján azért jelentettek be semmiségi panaszt, mert a védő azon inditványának, hogy a főmagánvádló, mint közhivatalnok ellen az állított tények valóságának bizonyítása a Btk. 263. §-ának 1. pontja értelmében megengedtessék, hely nem adatott. Az esküdtbíróság a védő indítványát azért utasította el, mert a bevádolt állitások és kifejezések egyrészt nem vonatkoznak a főmagánvádló hivatásának gyakorlatára, másrészt nem bizonyíthatók, mert a családi életet érintik és mert a köz- vagy jogos magánérdek nem forog fenn. E határozatnak az a része, mely a családi életet érintő állitások valóságának bizonyítását meg nem engedte, mint a Btk. 264. §. 4. pontjának megfelelő, kifogás alá nem eshetik. Helyes a neheztelt határozatnak az a része is, mely a főmagánvádló magánjellemét támadó állitások és kifejezések valóságának bizonyítását megtagadta, mert ezeket a kir. C. sem találta a főmagánvádló hivatásának gyakorlatára vonatkozóknak. A perorvoslat indokolása e vonatkozást azért tekinti megállapíthatónak, mert a köztisztviselő magánjelleme nem választható el hivatalnoki személyiségétől. Ez a nézet azonban nem fogadható el. Ha a törvény ezt az elválasztást lehetőnek nem tartaná, akkor általában megengedné közhivatalnokokkal szemben a valóság bizonyítását; a törvény helyes értelme tehát az, hogy az állított ténynek vagy kifejezésnek a közhivatalnok hivatali működésével közvetlen kapcsolatban kell állania, a mit világosan ki is fejez a terminilogiája („hivatásának gyakorlatára"). Minthogy pedig az oly általános kitételek, mint „hazug", ,,népbolonditó" stb., a bevádolt czikkekben sem hozatnak közvetlen kapcsolatba a főmagánvádló ügyködésével, más kitételek, mint pl. „plagiator", ily kapcsolatba nem is hozhatók: az esküdtbíróság helycsen mondotta ki, hogy azok nem esnek a Btk. 263. §-a 1. pontjának rendelkezése alá. (1905. febr. 23. 1625. szám.) 263. §. 3- POly tényállítás valódiságának bizonyítása, melyhez hasonló miatt valaki meg volt büntetve, nem engedhető meg. — Jogerős Ítélettel megállapított és valónak bizonyult tény állítása sem eredményezi föltétlenül a rágalmazó büntetlenségét. 235. C.: A koronaügyész azt indítványozta, h. az alsófoku ítéletek a Bp. 385. §. I. a) pontjának semmiségi okából semmisitessenek meg és vádlott mentessék fel, mert a kir. tábla bizonyítottnak fogadván el, hogy a főmagánvádló borhamisításért már büntetve volt, a vádlott által állított az a tény tehát, hogy a főmagánvádló ,,az Isten áldását keveselvén, még a szük bortermést meg is szaporítja", való lévén, a vádlottra nézve á Btk. 2Ó3. §. 3. pontjának a büntethetőséget kizáró oka forog fen. A kir. C. ezt az indítványt nem fogadta el. Vádlottnak idézett kitételei nem azt a konkrét tényt hoz-