Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 260. §. 87 Viszont a rágalmazásnak azokban az eseteiben, melyekben az állítás a közhivatalnok hivatali kötelességeire vonatkozik, a 270. §. 2. pontja értelmében hivatalból van helye a bűnvádi eljárás megindításának. A rágalmazás esetei közül a büntetőtörvényre vonatkozó kormányjavaslatban csupán a jelenlegi 258. §-ban meghatározott rágalmazás fordult elő, mig a részben eltérő tényálladéki elemekből álló, a 260. §-ban körülirt bűncselekmény, az emiitett javaslat szerint a büntető törvény különös részének a hamis vádról szóló fejezetében foglalt helyet és csak a törvényjavaslat tárgyalása közben helyeztetett át — mint a rágalmazás egyik esete — a törvény különös részének XVII. fejezetébe. Ez az áthelyezés és megváltoztatott elnevezés nyilvánvalóvá teszi, hogy a törvényhozó a jelenlegi 260. §-ban körülirt büntetendő cselekményt, a mennyiben annak jogi természete megengedi, a rágalmazásra nézve felállított szabványoknak kívánta alávetni. Különösen áll ez a Btk. 270. és 271. §§-ban foglalt rendelkezésekre nézve, mert ezeknek az alkalmazását a 260. §-ban meghatázott rágalmazás jogi természete nem zárja ki, sőt tekintve egyfelől, hogy a büntetendő cselekmény elkövetésével való vádolás magában foglalja a 270. §. 2-ik pontjában megkívánt olyan ténynek állítását, mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, és tekintve másfelől, hogy a közhivatalnok ellen hivatali kötelességeire vonatkozóan, valótlan vád utján elkövetett rágalmazással, épp ugy, mint a 258. §-ban körülirt módon elkövetett rágalmazással s ennél még nagyobb mértékben, a hivatali állás tekintélye is, tehát közérdek van megsértve, ezek a szempontok a 260. §. esetében is, az eljárásnak hivatalból leendő megindítását megkövetelik. Ennek megfelelően a birói gyakorlat a Btk. 270. és 271. §§-ait a Btk. életbeléptetése óta, egész a bűnvádi perrendtartás hatályba léptéig állandóan akként magyarázta, hogy azok a közhivatalnokok (biró stb.) hivatali kötelességeire vonatkozóan elkövetett, 260. §-ban meghatározott rágalmazás esetében is alkalmazandók. Ezt a magyarázatot pedig a bűnvádi perrendtartás életbelépte tése alkalmával a törvényhozás magáévá tette és ezzel a hiteles töi vénymagyarázat erejével felruházta, midőn az 1897: XXXIV. t.-c>17. §-nak 3. pontjában a Btk. 260. §-ában meghatározott vétségne:: azokról aaz eseteiről rendelkezett, melyekben az eljárás a Btk. 27^. és 271. §§. értelmében hivatalból indítandó meg. Mindezekhez képest azok a tényálladéki eltérések, melyek a büntető törvénykönyvnek egyfelől 258. §-ában, másfelől 260. §-ában meghatározott rágalmazás közt fennforognak, az esetek érdemi elbírálására kétségkívül befolyással bírnak ugyan, de arra a kérdésre nézve, hogy a közhivatalnok hivatali kötelességeire vonatkozóan elkövetett rágalmazás miatt a bűnvádi eljárás ugy az egyik, mint a másik esetben hivatalból (és felhatalmazás alapján) inditandó-e meg; az érintett eltéréseknek jelentőség nem tulajdonitható. (1905. nov. 6.)