Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

88 Btk. 262. §. 262. §. Az ügyvédi kamara tagja — mint ilyen — nem lehet a 262. §. passiv alanya. 228. C.: A kamarai tagok közé való felvétel által az ügyvéd a kamarának, hatósági teendői ellátásában, részesévé nem válik, hanem csak jogokat nyer arra, hogy képesítése alapján ügyvédi teendőket végezhessen és a testület hivatásszerű hatósági teendőinek ellátásában akkor vehet részt, ha a testülettől nyer hivatási körébe való megbízást. Ebből tehát következik, hogy az ügyvéd, ügyvédi tevékenysége alapján, a Btk. 262. §-ában felsorolt passiv alanyok közé nem tartozik. (1905. szept. 20. 8137.) Nyilvánosság a 262. §. esetén. 22g. C.: A kir. tábla által való tényként fogadtatott el, hogy a ténybeli állitások v.-tak által a bírósághoz benyújtott felfolyamodásban használtattak. Minthogy pedig egymagában véve az a körülmény, hogy a rágalmazást tartalmazó beadvány valamely hatósághoz nyújtatott be, a nyilvánosságot még meg nem állapítja azért, mert habár a vádlottak ezen beadvány benyújtása által kétségtelenül többek előtt állítottak oly tényt, mely valódisága esetében sértett eller. a büntető eljárás okát képezhetné: mindazáltal a vádlottaknak ez a cselekménye, tekintettel az elkövetési módra, mégis nélkülözi azt a nyilvánosságot, melyet a Btk. 262. §-a megkíván; minthogy e szerint az alsóbiróságak tévedtek abban a kérdésben, hogy a vádlottakat közösen terhelő vádbeli cselekményt a Btk. melyik rendelkezése szerint kell minősiteni: ennélfogva a semmiségi panasz ama részének, mely a BP. 385. §. I. b) pontjára alapíttatott, helyt adni, és vádlottakat csak a Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségében kellett bűnösnek kimondani. (1905. márcz. 28. 2930.) 230. C.: Vádlott járásbíróság folyosóján tanuk előtt G. J. csendőrőrsvezetőt ,,hóhér" és „disznó" őrsvezetőnek nevezte, tekintettel arra, hogy a csendőrség altisztjei és legénysége ugy teendőiknél fogva, mint a Bp. 85. §-ának 2. bekezdése és a csendőrségi utasítás 92. §-ában foglalt rendelkezés szerint is nem hatósági tagok, hanem csak hatósági közegek, továbbá tekintettel arra is, hogy a Btk. 262. §-ában emiitett nyilvánosságot nem egyedül az elkövetés helye, hanem az is határozza meg, hogy a rágalmazó állítást vagy meggyalázó kifejezést sokan hallották vagy hallhatták, e részben pedig a törvényszék mit sem állapított meg, ezeknél fogva a vádlott terhére eső cselekmény a Btk. 262. §-ának alkató elemeit nem meriti ki, hanem tek. h. v. az őrsvezetővel szemben meggyalázó kifejezéseket használt becsületsértést állapit meg. (1905. május II. 4598. sz.) 231. C.: Minthogy vádlott rágalmazást nem a Btk. 262. §.-ában meghatározott módon, t. i. nyilvánosan, hanem a közös hadügyminisztériumhoz intézett levélben követte el, mely csupán annak megállapítására alkalmas, hogy több személy kezén megfordulva, a töb-