Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

86 Btk. 260. s. lekménynyel vádol, ezzel szemben pedig a Btk. 270. §. 1. és 2. pontja olyan tényállításról szól, mely valódisága esetén bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, ez pedig megfelel a Btk. 258. §. fogalmának, de nem azonos a Btk. 260. §. meghatározásával, amely lényegileg nem más, mint gondatlan hamis vád, minthogy továbbá a Btk. 229. §-ában meghatározott szándékos hamis vád vétsége, még az esetben is, ha az közhivatalnok ellen hivatali eljárásra vonatkozóan követtetett el, csak a sértett fél inditványára üldözhető, az ezzel lényegileg azonos és enyhébb beszámítás alá eső, a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétsége sem tartozik a felhatalmazási vétségekhez, hanem nyilván az inditványi vétségek között foglal helyet. (1905. márcz. 23. 2813. szám.) — Ez ítélet teljes összhangzásban áll a C. által követett azzal a gyakorlattal, hogy a Btk. 260. §-a a 262. és 263. §§-al kapcsolatba nem hozható. Ugyanazon elv folyománya a jelen ítélet is, a melytől azonban a C. azóta, különösen a 85. sz. döntvénynyel eltért. A hatóság előtti rágalmazás fölhatalmazási vétség. C. 85. §. döntv. 227. C.: A Btk. 270. §.- p.-ban és a kir. Curiának 1883. évi június hó 13-án hozott 22. számú teljes ülési határozatában kifejezett az a szabály, mely szerint a bűnvádi eljárás közhivatalnok elleni hivatali kötelességeire vonatkozóan állított olyan tény miatt, — mely valódisága esetében bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után — hivatalból, de csak felhatalmazás folytán indítandó: akkor is alkalmazandó, ha közhivatalnok ellen elkövetett •— a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás esete forog fenn. Indokok: A büntető törvénykönyvnek ,,a rágalmazás és a becsületsértés" czimü XVII-ik fejezetében meghatározott büntetendő cselekmények miatt a bűnvádi eljárás a Btk. 268. §-ában foglalt általános szabály szerint csak a sértett fél inditványára indítható meg. Emez általános szabály alól kivételt állapítanak meg a büntető törvénykönyv 269—272. §-ai, külön csoportba foglalván össze az emiitett fejezetben felsorolt bűncselekmények közül azokat, melyek felhatalmazásra vagy kívánatra, hivatalból üldözendők. Nevezetesen a 270. §. 2. pontja meghatározza, hogy hivatalból van helye a bűnvádi eljárás megindításának, ha: közhivatalnok ellen, hivatali kötelességeire vonatkozóan állíttatott olyan tény, mely valódisága esetében bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után. A büntető törvénykönyv eme rendelkezésével nem valamely külön büntetendő cselekmény tényálladékát, vagy külön minősítést, hanem csak azt a feltételt állapítja meg, melynek fenforgása esetén a XVII. fejezetben meghatározott egyes bűncselekmények miatt hivatalból indítandó meg az eljárás és a mennyiben ennek feltételéül közhivatalnok hivatali kötelességeire vonatkozó tényállítást állított fel; — a közhivatalnok ellen, de nem hivatali kötelességeire vonatkozóan elkövetett rágalmazást és becsületsértést a hivatalból való üldözés keretéből kirekesztette.