Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 260. §. 85 részeiben valótlannak bizonyult. Az alsőf. bíróságok a 260. §.-t alkal­mazták. C.: Tekintve, hogy a fegyelmi hatósághoz beadott feljelentés természetéből folyik, hogy a rágalmazó állítás többek előtt történt, másrészről pedig, hogy a főmagánvádlóról állított tények valódisá­guk esetében őt a közmegvetésnek tennék ki; — mindezeknél fogva a vád alapjául szolgáló tett a Btk. 258. §-a alá eső rágalmazás tény­álladékát megállapítja. Hivatalból is figyelembe vehető semmiségi okot a kir. C. nem észlelt, s különösen a Bp. 385. §-a 1. c) pontjában említett semmi­ségi okot nem állapított meg azért, mert a fegyelmi eljárás jogerős befejezése előtt a Btk. 112. §-ában szabott inditványi határidő kez­detét nem vehette, a fegyelmi eljárás befejeztétől számítva pedig az indítvány kellő időben tétetett meg. (1905. jan. 12. 331.) = Ez ítélet megegyezik azzal a gyakorlattal, mely szerint az egyházi hatóságot nem tekintik oly hatóságnak, mely előtt a hamis vád (Btk. 227. §.) vagy a hatóság előtti rágalmazás (260. §.) elkö­vethető. Fölmentés hatóság előtti rágalmazás vádja alól. 225. C.: V. a magánvádló ellen előterjesztett panaszok meg­tevésekor körorvos volt, miből folyóan közhivatalnoki minőségében hivatva volt a közegészségügy terén működőket ellenőrizni. Vád­lott ez alapon jelentette fel illetékes felsőbbségénél a fenforogni vélt szabálytalanságokat. Minthogy pedig vádlott az általa észlelt tények mellett joggal lehetett ama, különben tévesnek bizonyult feltevésben, hogy magán­vádló részéről mulasztás, illetve visszaélés követtetett el, ennélfogva eljárásában nem ismerhető fel, a gondatlanság, mely pedig a Btk. 260. §-ába ütköző rágalmazás vétségének egyik alkatelemét képezi. (1905. október 4. 8511. szám.) A hatóság előtti rágalmazás, ha közhivatalnok hivatali eljárására vonatkozik is, nem fölhatalmazási, hanem inditványi vétség. 226. C.: V. a zernesti jbirósághoz s a brassói törvényszékhez be­nyújtott, egymással szószerint megegyező két följelentésben azzal vádalta H. V. bírósági végrehajtót, hogy ámbár ő az ellene folyó végrehajtási ügyben a végrehajtó kezébe összes tartozását kifizette : ez költségszaporitás czéljából mégis megjelent nála áz árverés foga­natosítása végett s ez alkalommal feleségét bántalmazta. E vádak valótlannak bizonyulván, a brassói tsz. vádlottat a Btk. 260. §-a alapján 2 heti fogházra ítélte; ellenben a marosvásár­helyi T. fölmentette őt, mert ez esetben a bűnvádi eljárás a Btk. 270. §. 2. p.-ja és a 271. §. szerint csak hivatalból, az igazságügyminisz­ter felhatalmazása alapján lett volna megindítható, ily fölhatalma­zás azonban hiányzik. Minthogy a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétsé­gének elkövetési cselekedete az, hogy valaki mást büntetendő cse-

Next

/
Oldalképek
Tartalom