Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 249. §. és 258. $. *i 249. §. Szeméremsértő cselekmény. 217. V. utazás közben a vasúti kocsiban, a hol 10—12 férfi és nő volt, Cs. K.-nét többszöri rendreutasitás daczára simogatta, átölelte, fogdosta, csipdeste, reádölt és a farát ütögette, ugy hogy ez közbotrányt okozott. E tény a B. T. K. 249. §-ában körülirt szemérem elleni vétség összes elemeit magában foglalja. (1905. február 9-én. 1086. sz.) 258. §. A rágalmazás passiv alanya. 218. C.: V.-nak azon állítása, hogy ő a fegyvergyakorlat alóli felmentetését pénzért eszközölte ki, á 65. sz. gyalogezrednek azon tisztjei ellen irányult, kik a felmentés tárgyában döntöttek. Ezek alatt nem érthetni mást, mint a vádlott felmentésénél eljárt tisztek összeségét, illetőleg nevezett ezred hadkiegészítő parancsnokságát; az állításban tehát meghatározott személyek és hatóság vannak megnevezve és ezek határozott ténynyel vannak gyanúsítva. De fennforog a B. T. K. 258. §-ának azon ismérve is, hogy az állítás több személy előtt történt, mert vádlott 3 egyén előtt tette a fentebbi nyilatkozatokat s fenforog a B. T. K. 258. §-ának azon tényálladéki eleme is, hogy az állítás valósága esetén, bűnvádi eljárás okául szolgálhatna; mert az a megvesztegetés tényálladékát foglalja magában, a mi a katonai büntető törvénykönyv 383. §. alá eső bűncselekmény. (1905. márcz. 2. 1924.) Rágalmazó állitások. 219. C.: V. többek előtt azt állította magánvádlóról, hogy ez a vádlott részére olyan kenőcsöt szolgáltatott ki, a melytől bőrbajt kapott. Minthogy magánvádló gyógyszerész s így hatósági felügyelet alatt árulja czikkeit, ez az állítás valódisága esetén alkalmas arra, hogy a magánvádló ellen esetleg bűnvádi eljárás megindításának okát képezze; minthogy továbbá a másodfokú ítéletben oly ténymegállapítás nem foglaltatik, melyből vádlott jóhiszemű eljárására következtetni lehetne: a megállapított tett a B. T. K. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétségének tényálladékát kimeríti. (1905. évi márczius hó 29-én, 2980. sz.) A ki népiskolai tanítónőről azt a hirt terjeszti, hogy vallásellenes tanokat hirdet, rágalmazásban bűnös. 220. C.: J. A. v. egy államilag segélyezett r. kath. népiskola tanítónőjéről azt híresztelte, hogy vallásellenes tanításokat hirdet s különösen azt állította, hogy szűz Mária nem volt szűz, hanem csak olyan volt, mint a többi asszony, több gyermeke volt, kik közül a legjobban tanult Jézus s megválasztották Istennek. Ezek a tények arra való tekintettel, hogy valódiságuk esetében nevezett tanítónő GriU-féU Döntvénytár. XII. 6