Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

70 Btk. 112. §. 2. bek. és n6. §. november hó 3-án tudomást szerzett, R. Gy.-nek azon feljelentésében tett magáninditványát a Btk. 112. §-ában meghatározott időben előterjesztettnek nyilvánította. (1905. febr. 1. 938. sz.) 193/a. C.: Mindkét panaszos a Btk. 268. §-ában biztositott inditványozási joga 1904. szept. 3-án nyilt meg, a midőn t. i. az ellene s által a járásbíróságnál, tehát hatóságnál lopás vétsége miatt emelt vád alól, a pestvidéki törvényszék mint másodfokú bíróság által jogerősen felmentetett s erről az ítélet kihirdetésével nyomban értesült, panaszát azonban rágalmazásért s. ellen a gödöllői járásbíróságnál csakis 1904. évi deczember 3-án, tehát a Btk. 112. §-ába'n előirt három havi határidő eltelte után s igy nyilván elkésve tevén. (1905. szept. 7. 7855. sz.) Inditványi határidő a sértett elhalt atyja ellen sajtó utján elkövetett rágalmazás esetén. 194. C.: Tekintve, hogy a Btk. 112. §. szerint az indítvány előterjesztésének 3 havi határideje azon naptól számítandó, amelyen a bűncselekmény és annak elkövetője az indítványra jogosítottnak tudomására jutott; tekintve, hogy D. J. 1903. ápr. hó 21-ike után értesült arról, hogy ki az atyját támadó czikk szerzője, indítványát pedig 1903. jul. 11-én, tehát három hónapon belül adta be a bíróságnál: az eljárás kellő időben indíttatott meg. (1905. jan. 18. 490. sz.) 112. §. 2. bek. A felhatalmazás nincs az inditványi határidőhöz kötve. 195. C.: A Btk. 258. §-ába ütköző rágalmazás vétsége a Btk. 270. §-a 2. p.-ja esetében hivatalból üldözendő, amelyre nézve a magáninditvány előterjesztése a Btk. 112. §-ának 2. bek. szerint az I. bekezdésben meghatározott 3 hónapi határidőhöz kötve nincsen. (1905. febr. 11. 285. sz.) 116. §. A magáninditvány visszavonásának joghatálya. 196. Sértett 1898-ban amiatt jelentette föl v.-tat, mert ennek, mint háztulajdonosnak, 2000 frtot adott kauezió gyanánt, hogy őt házfelügyelőként alkalmazza, holott később kitűnt, hogy vádlott nem tulajdonosa a kérdéses háznak s igy sértettet nem is alkalmazhatta házfelügyelőül. Vádlott a bűnvádi eljárás megindítása után azzal biztatta sértettet, hogy követelését betáblázással biztosítja, minélfogva ez indítványát 1898. évi jun. 3-án visszavonta. Vádlottnak azonban e biztosítása is csak ámítás volt, mert utóbb kitűnt, hogy a sértettnek bekebelezéssel nyújtott biztosíték teljesen értéktelen. Az ügy főtárgyalásra kerülvén: a kir. ügyész az indítvány visszavonása folytán a vádat elejtette, sértett azonban, mint pótmagánvádló, átvette annak képviseletét, állítván, hogy vádlott a csalást