Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 165. §. tulajdonkép akkor fejezte be, mikor őt ravasz fondorlattal az indítvány visszavonására rábírta. C.: A C. csatlakozik az alsófoku bíróságoknak ahhoz a nézetéhez, hogy a csalás befejeztetett már akkor, midőn vádlott ravasz fondorlattal sértett tévedésbe ejtésével, jogtalan vagyoni haszon szerzésének czélzatával attól a 2000 frtot átvette. Minthogy a sértett az 1898. május 31-én vádlott ellen csalás miatt tett vádfeljelentését ugyanaz évi június 3-án visszavonta, ennek következtében a Btk. 116. §. értelmében a bűnvádi eljárás csalás miatt nem volt folytatható. Nem jöhet figyelembe az a körülmény, hogy a sértett a vádfeljelentés visszavonásának indító oka tekintetében csatlakozott és hogy a sértett később, a vádfeljelentés visszavonása után az elárverezett ház vételárából, az ezen házra zálogjogilag bekebelezett 2000 irt összegre nézve kielégítést nem nyert, mert ezek a körülmények nem képeznek oly uj tényeket, melyek a már előbb végrehajtott csalás miatt uj eljárás megindításának alapjául szolgálnának. 1(905. febr. 1. 951. sz.) Az indítvány visszavonásának hatálya a közreműködőkre. 197. C.: A Btk. 116. §-a szerint a magáninditványnak részben való visszavonása csak abban az esetben eredményezi az eljárás megszüntetését a többi v. irányában is, ha az, akire nézve a magáninditvány visszavonatott, a bűncselekményben szintén közreműködött, J. J. vádlottal szemben pedig a főmagánvádló éppen abból az okból ejtette el a vádat, mert nem merült fel bizonyíték a bűncselekményben való közreműködésére nézve. (1905. jun. 27. 6279. sz.) 165. §• Csak hivatalos eljárásban levő hatósági közeg lehet a hatóság elleni erőszak passzív alanya. 198. M. R. közs. őr. midőn az utczán rendetlenkedő v.-takat, valamint társait csendre és hazamenetelre hívta fel, ezek a felhívásnak engedelmeskedve, hazafelé tartottak s ezután és a nélkül, hogy arra okot szolgáltattak volna, az őr fiát, M. K.-t és őrtársát, M. Zs.-t magához vette s újból a hazafelé tartó L.-ék után ment s azokat elérve, az őr fia és L. O. között szitkozódás keletkezett, amibe M. R. őr is beleelegyedett s az emiatt támadt verekedésben őt Sz. D. vádlott többször arezulütötte, L. O. pedig vasvillával olyképp bántalmazta, hogy annak következtében 20 napnál tovább tartó gyógyulást igényelő testi sértést szenvedett. C.: E tényállás szerint kétségtelen, hogy M. R. községi őr már nem volt hivatalos eljárásban, amikor a felhívásának engedelmeskedő és csendben hazafelé távozó L. O. és társai után menve, azokkal czivódásba elegyedett, aminek kifolyásaként keletkezett verekedésben bántalmaztatott, mert arra a vádlottak és társaik mi okot sem szolgáltattak. (1905. jan. 12. 339. sz.)