Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

08 Btk. 96. §. hogy a bíróság külön foglalkozzék vádlottnak mindegyik bűncselekményével és részletesen mérlegelje mindazon mozzanatokat, a melyek a büntetés sulyositására vagy enyhitésére és utóbbi esetben esetleg a minősitésnek lefokozására is befolyással birnak, a 96. és 102. §. rendelkezéséből pedig következik, hogyha a vádlottnak egy önmagában elbírált delictum a 92. vagy 66., avagy 72. §-ai alapján, de minden esetre az anyagi igazság követelményeinek megfelelően csak pénzbüntetéssel sújtható: akkor nyilvánvalóan igazságtalanságról és törvénytelenségről panaszkodhatik a vádlott, ha több delictum consorsusa esetében az előbb jelzett cselekménye már nem pénzbüntetéssel, hanem szabadságvesztéssel sújtatnék, még pedig világos jogszabály nélkül és pusztán az összbüntetés kiszabásának technikája kedvéért. Ugyanis az Ítélőbíró részére a 96. §-ban előirt azon műveletből, hogy megállapítja a vádlott által „elkövetett cselekményeket" és összehasonlítás utján kiválasztja a legsúlyosabb „büntetési nemet", következik, hogy a vádbeli cselekmény minősítése és az igazságos büntetési tétel meghatározása, vagy pedig fokozás esetében a két mozzanatnak okilagos viszonya egyenesen megkövetelik az enyhítő és súlyosbító körülmények egyidejű mérlegelését. Ebből folyólag, ha a mérlegelés eredményekép mindannyi bűncselekményre csupán pénzbüntetés, vagy csak egy szabadságvesztési büntetés és a többi bűncselekményre pénzbüntetés lesz kimondandó, akkor a Btk. 96. §-a, miután az annak alapját alkotó több szabadságvesztési büntetéssel büntetendő bűncselekmények concurrencziája már nincs meg, nem alkalmazható, hanem a büntetés a bűncselekményre vonatkozó törvényhelyek, a 92. §. és 102. §. alapján szabandó ki. (1905. márcz. 22. 1887/8. sz.) C.: hh. A mi a közvédőnek, közvádlónak és a vádlottaknak a Bp. 385. §. 3. pontjára alapított semmiségi panaszukat illeti, azokat, mint alaptalanokat a Bp. 437. §. 4. bekezdéséhez képest elutasítani kellett, és pedig a közvádló által bejelentett semmiségi panaszt azért, mert a kir. T. ítéletének indokolásában foglalt és a kir. C. által is elfogadott fejtegetések szerint ebben az esetben az összbüntetésnek helye nem lehet. (1905. okt. 17. 8836. sz.) Hatóság elleni erőszak (165. §.) és halált okozó testi sértés 306. §.) anyagi halmazat. 190. A v. néhai K. T.-t szándékosan oly súlyosan bántalmazta, hogy a megsértett halála következett be, ezenfelül pedig K. T. személyében felesketett erdőőrt, tehát hatósági közeget, hivatalos eljárása alatt bántalmazott tettlegesen. C.: Minthogy vádlott nemcsak a Btk. 301. és 306. §§-ai alá eső, hanem a Btk. 165. §-ába ütköző büntettet is elkövette, mely cselekmények mindegyike külön büntetendő és a másiktól elkülöníthető törvénysértést képez: az esküdtbíróság az anyagi halmazat megállapításával a büntető törvényt nem alkalmazta tévesen. (1905. auguszt. 2. 7134. sz.)