Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)
62 Btk. 79. §. 3. bek. és 84. §. Minthogy pedig a fenforgó esetben B. A. vádlott két megtámadóval állott szemben, kiknek egyike — F. A. — őt tényleg már ütlegelte, vádlott jóhiszeműen vélhette, hogy a várható további megtámadások megakadályozására erélyesebb eszközök szükségesek, s a mennyiben a kezében volt ostornyéllel több ütést mért F. A.-ra, ez a cselekménye a szükséges védelem túllépésének nem minősíthető. (1905. jan. 26. 771. sz.) 178. Néh. M. J. a korcsmában vádlottat minden ok nélkül megtámadta, megverte, a mellényét és ingét összetépte s kezei közül vádlott csak a Cs. Gy. segélyével volt képes menekülni. M. J. ezután vádlottat az uton üldözőbe vette, egy karóval hátba ütötte és azt ismételten ütésre emelte s vádlott csak ekkor látva, hogy a támadás következtében társai mellőle elmenekültek, kapott fel á földről egy darab fát és ütött azzal egyszer a sértett fejére, amely ütés következtében ez elhalt. C.: Az előzményekre figyelemmel, vádlott a kifejtett védelem fokát a helyzet veszélyességére tekintettel egyénileg szükségesnek tarthatta, s ehhez képest cselekménye a sértett részéről személye ellen intézett jogtalan és közvetlen megtámadásnak az elhárítására szükséges volt. (1905. jun. 7. 558. sz.) 79. §. 3. bek. Szóbeli sértéssel szemben jogos védelemnek nincs helye. Jogos védelem határainak tulhágása. 179. C.: Ámbár téves a kir. T.-nak az az érvelése, hogy a vádlott már azért sem hivatkozhatik a jogos védelemre, mivel a sértett által alkalmazott tettlegességet ő idézte elő azzal, hogy sértettet szitkokkal támadta meg; téves pedig azért, mert a szóbeli sértéseknek tettleges bántalmazással való viszonzása jogtalan, az ennek elhárítására szükséges védelem tehát jogos; mindamellett minthogy vádlott nem ama' bántalmazás elhárítása közben okozta a sértetten a halálos sérülést, hanem midőn a sértett ama bántalmazással már felhagyott, a karót, melylyel vádlottat megütötte, el is dobta, vádlott a sértettet torkon ragadta, fojtogatta, s midőn e közben a sértett vádlottnak egyik ujját megharapta, vádlott felkapta a közelben volt kapát s ezzel a sértettet halálosan fejbeütötte; minthogy a sértettnek az a tette, hogy az őt fojogató vádlottnak ujját megharapta, már nem jogtalan támadás, hanem jogos védelem volt, mert az már most a vádlott részéről kezdett jogtalan támadás elháritására irányult: a közvédő semmiségi panaszát, mint alaptalant, elutasítani kellett. (1905. máj. 2. 4211.) 84. §. 16 éven aluli vádlottra nézve a bűnössége felismerésére szükséges belátás megállapítandó.