Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Btk. 61. §. és 69. §. 1. p. 57 tábla ítéletének a szabadságvesztés-büntetést megállapító részét megsemmisíteni; ellenben a többi részét hatályban fentartani kellett és pedig a cselekmény téves minősítése miatt azon okból, mivel ölési szándék nem forog fenn, a BP. 385. §-ának I. b) pontjára fektetett semmiségi panasznak mint alaptalannak az elutasításával, mert a tábla a sértéseknél használt eszköz veszélyességére, a szúrások irányára és erejére tekintettel megállapította azt, hogy vádlott részén az ölési szándék fenforgott s ehhez képest a bűncselekmény minősítésénél a törvényt nem alkalmazta tévesen és ennek következményéül a Btk. 289. §-a alapján helyesen alkalmazta a hivatalvesztést mint mellékbüntetést. (1905. máj. 31. 5338.) sz.) 61. §. A kir. ügyészség által kezelt bűnjel, a nyomozás megszüntetése esetén, a Btk. 61. §-a értelmében való bírói intézkedés tárgya nem lehet. 166. K. G. a súlyos testi sértés és magánlaksértés vétsége miatt vádlott Sz. F. újrafelvételi bűnügyében a járásbíróság előtt tanuként azt vallotta, hogy a gyanúsított az 1905. január 9-ére kitűzött első tárgyalás után neki egy 20 koronás bankjegyet adott át, hogy ne valljon ellene. Ennek alapján a kir. ügyész elrendelte a nyomozást, minek során K. G. a bankjegyet az elöljáróság utján be is szolgáltatta. A kir. ügyész azonban utóbb megszüntette a nyomozást, — egyszersmind pedig a bűnjelként lefoglalt 20 koronát azzal az inditványnyal tette át a vádtanácshoz, hogy miután az bűntett elkövetésére volt szánva: a Btk. 61. §. alapján koboztassék el. A vádtanács ez indítványt elutasította, mert a kir. ügyészség a nyomozást saját hatáskörében megszüntette, a Btk. 61. §-a alapján pedig elkobzás, mint mellékbüntetés, csak marasztaló Ítéletben mondható ki. E végzés ellen a kir. ügyészség felfolyamodással élt. Pécsi T.: A királyi T. a királyi ügyésznek felfolyamodását a Bp. 379. §. 4-ik bekezdése alapján elutasítja, mert: ebben a bűnvádi ügyben birói eljárás nem lévén, a nyomozást megszüntető kir. ügyészségnek tartozik hatáskörébe az általa bűnjelként kezelt 20 koronás bankjegyről is intézkedni. (1905. máj. 1. 699. sz.). 69. §. 1. p. Felbujtás rágalmazásra. 166/a. C.: Az alsóbir.-ok P. vádlottat, ill. a vádbeli cselekményt helyesen minősítették a tekintetben, hogy P. vádlottat felbujtói minőségben mondották ki bűnösnek, mert abból a valónak elfogadott tényből, hogy özv. S.-né elősrendü vádlott az általa benyújtott felfolyamodásban állított rágalmazó tények egyrészét csak akkor irta be, mikor P. vádlott kijelentette azt, hogy az ezekben foglaltakért a felelősséget magára vállalja, kétségtelen, hogy P. vádlott S.-né vádlott társát a vétség elkövetésére szándékosan reá bírta. (1905, márcz. 28. 2930. szám.)