Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

5» Btk. 69. §. 2. p. A gyilkosság elkövetésére nyújtott segítség előleges felajánlása nem felbujtás. A segéd felbujtója szintén csak segéd. 167. G .P. elsőrendű vádlott V. N.-t előre megfontolt szándékkal megölte; özv. V. N.-né másodrendű vádlott pedig e cselekmény elkövetéséhez közreműködését, a malom ablakának könnyen elszakítható czérnával leendő bekötése és a malomból a tett színhelyéül szolgáló szobába vezető ajtó nyitvahagyása által felajánlotta és ezt a felajánlott tevékenységet ki is fejtette; végre H. N. harmadrendű vádlott özv. V. N.-nét és ennek közvetítésével G. P. vádlottat bűntett elkövetésére reábirta. Az esküdtbíróság II. és III. r. vádlottat felbujtók gyanánt (69. §. 1. p.) ítélte el. C.: Az esküdteknek a II. és III. r. vádlottakra vonatkozó kijelentése szerint a két vádlott G. P.-t gyilkosságra nem bujtotta fel, hanem a bűntettnek általa leendő elkövetését özv. V. N.-né szándékosan előmozditottá, illetőleg megkönnyítette, H. N. pedig annak előmozdítására illetve könnyítésére bírta reá özv. V. N.-nét. Az esküdteknek az a megállapítása, hogy özv. .V. N.-né vádlott a bűntett elkövetéséhez közreműködését felajánlotta, az általa ki is fejtett tevékenységgel, a mely tevékenység nélkül a tettes ,,a tervezett megölést végre nem hajtotta volna", nem tartalmazza a Btk. 69. §. 1. pontja alá vont részességet megállapító reábirásnak azt az ismérvét, hogy a tettes elhatározását s illetve az elhatározást szülő hatást a részes tevékenysége idézze elő. H. N. vádlottat illetően pedig felbujtás azért nem forog fenn, mert a Btk. 69. §. 1. pontja szerint az a felbujtó, a ki mást a bűncselekmény elkövetésére reábir, a reábirásnak tehát közvetlennek kell lenni, azonban ez nem forog fenn, ez irányában megállapított reábirás pedig az özv. V. N.-né vádlott cselekményének a Btk. 69. §-ának 2. pontja szerint történt minősítése folytán csak a bűntett elkövetésének előmozdítására szolgáló s így szintén a Btk. 69. §. 2. pontja szerint minősülő részességet képez. (1905. febr. 21. 1523. sz.) 69. §. 2. p. A bűntett elkövetésénél való jelenlét s a tett meg nem akadályozása előleges egyetértés nélkül nem bünrészesség. 168. Az esküdtek szerint vádlott Sz. P. v.-nak abbeli cselekményét, hogy ez Sz. I.-t és K. G.-t közvetlen egymásután ejtett két lövéssel erős felindulásban akként lőtte fejbe, hogy a nevezettnek halála az ezen lövések okozta sérülések folytán következett be, jelenlétével és az által, hogy Sz. P.-t a lövésben meg nem akadályozta, szándékosan előmozdította. C.: Minthogy az esküdtbíróság nem fogadott el valóknak oly tényeket, melyek szerint W. J. vádlott Sz. P. vádlottal az utóbbival cselekményének véghezvitelére nézve megelőzőleg egyetértett és hogy W. azért volt jelen vádlott mellett, hogy a bűntett véghezvitelét jelenlétével szándékosan előmozdítsa vagy könnyitse: úgyszintén olyan tényeket sem fogadott el valóknak, melyekből jogosan és