Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)
Közigazg. biróság pénzügyi oszt. határozatai. 55 adó határozmányai szerint kezelendőnek mondatott ki, ez adónem illeték helyettesítő voltát s igy forgalmi adó jellegét meg nem változtatta, annál kevésbbé, mert ez adó törvényesítése után is, a kérdéses intézetek javára az illetékmentesség a törvény S. §-a szerint továbbra is biztosíttatik. — A forgalmi adók természete pedig, azon a czimen való adómentességet, hogy az adóalany bel- vagy külföldi-e, az ország lakosa-e vagy sem, kizárja, mert a forgalomban az adótárgy tulajdonosa meg sem állapitható, s ez általános elvet az 1883. évi VII. t.-cz. 7. §-a elismerte akkor, mikor a §-ban hivatkozva az 1875. évi XXII. t.-cz. 2. §-ára taxatíve megállapította az alanyi és tárgyi mentességeket, ezekben pedig a külföldi lakók tökéinek tőkésített kamatai, melyek adómentességét panaszos takarékpénztár megállapítani kéri, felsorolva nincsenek. (1905. június 2. 20,285/904.) 163. A kereskedelmi ügyletekből eredő követelésektől az üzlet megszűnte után húzott kamatok tőkekamatadó tárgyát képezik. Az a kifogás, hogy a követelések üzleti viszonyból erednek, — el is tekintve attól, hogy ez csupán a L. J.-ra vonatkozó könyvkivonattal igazoltatik, —• figyelembe vehetőnek nem találtatott és pedig azért, mert a magyar királyi közigazgatási biróság pénzügyi osztálya által alkotott 17. számú döntvény az 1875 :XXII. t.-cz. 1. §-a alapján, természetesen csak arra utal reá, hogy az üzleti követelések után eredő kamatjövedelem csak ott nem esik tőkekamatadó alá, ahol ez a kamatjövedelem III. osztályú kereseti adóval érintve van, mert ha a kamat megszűnik III. osztályú kereseti adó alá eső jövedelem lenni, valamint oly esetekben is, midőn az üzlet megszűnése folytán a kamatjövedelem többé III. osztályú kereseti adóval jogosan érintve nem lehet: a kamatok után tőkekamatadó megállapításának van helye. Már pedig panaszos alapkérvényében maga beismeri, hogy üzletével az 1891. évben már felhagyott s erre hivatkozik a bizonyítási eljárás során felvett jegyzőkönyvben is, nemkülönben ezt igazolja a felterjesztő hatóságnak felvilágosító irata szintén. Ez oknál fogva világos, hogy e biróság hivatkozott (17. számú) döntvénye nemcsak alapul nem szolgálhat a kérdéses tőkekamatadó teljes törlésére, hanem ellenkezőleg éppen arra nyújt alapot, hogy ez az adó fentartassék. (Közig, biróság 4776/1904. P. sz.)