Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Házassági törvény. 2J3 vetél azért, hogy őt a felperes az eljegyzés után féltékenykedése által arra kény szeritette, hogy nevelőnői állását elhagyja s e miatt egészen az eljegyzés felbontásáig állás nélkül volt. Igaz ugyan, hogy az 1894. évi XXXI. t.-cz. 3. §-a még ki nem zárja azoknak a magánjogi jogtételeknek alkalmazását, melyek szerint az igazolatlan viszszalépés tényéből különböző jogalapon a megállapítottnál nagyobb mérvű kártérítési igény is származhatik, de ennek csak ott lehet helye, a hol a visszalépő jegyes a másik jegyes ellen valamely büntetendő cselekményt vagy magánjogi értelemben vett vétséget követett el. Erről azonban a jelen esetben szó nincsen. Felperesnek tehát nincsen joga azon az alapon, hogy az alperes féltékenykedésének és rábeszélésének engedve, nevelőnői állását elhagyta és eljegyzésének ideje alatt állás nélkül maradt, az alperestől elvont hasznot követelni, az ő igénye a keresetben előadott jogalapon csakis az eljegyzés folytán netalán felmerült kiadásainak megtérítésére terjed s a törvény által meghatározott eme korláton tul az alperes kártérítési kötelezettségét ki nem bővítheti, miután annak a kibővítését maga a törvény akadályozta meg azon okból, nehogy a visszalépni akaró fél annak tudatában, hogy visszalépésével önön vagyoni romiását idézheti elő, inkább egy előreláthatólag szerencsétlen házasságba bekergettessék, csakhogy a túlságos vagyoni felelősségtől meneküljön. A kir. Curia: A másodbiróság ítélete annyiban, a mennyiben felperes az 1845 koronát s annak kamatát meghaladó keresetével elutasittatott s a perköltség a felek között kölcsönösen megszüntettetett, az elsőbirósági ítélet vonatkozó indokainál fogva helybenhagyatik; ellenben a mennyiben a felperes 1845 korona s ennek kamata iránti kereseti követelésével is elutasittatott, megváltoztattatik s e tekintetben az elsőbiróság ítélete hagyatik megfelelő indokaiból helyben. (1905 november 2. 1697.) A házasság érvénytelensége. 575. Az egyházi bíróság érvénytelenítő ítéletének jogi hatása ugyanaz, mint a felbontó Ítéleté. Habár az 1894: XXXI. t.-cz. 142. §. az egyik házasfélre nézve a házasságot felbontó és nem egyúttal az érvénytelenítő, illetve megsemmisítő ítélet hatályának kiterjesztéséről intézkedik, mégis a keresetnek helyt adó elsőbiróság ítéletét a 142. §. rendelkezésének joghasonlatossága alkalmazása alapján, helybenhagyni kellett, mert azon körülmény, hogy a 142. §. csak a felbontó ítélet hatályának kiterjesztéséről intézkedik, ellenben a megsemmisítő ítélet hatályának kiterjesztéséről nem szól, de erre vonatkozólag az 1894: XXXI t.-cz. egyéb szakaszaiban sem intézkedik, sem pedig a 142. §. alkalmazását ily megsemmisítő ítéletre vonatkozó kiterjesztését nem tiltja meg, alkalmazást kell nyerjen azon jogszabály, melynél fogva ha a törv. valamely esetre kifejezetten nem intézkedik, de tiltó rendelkezést nem tartalmaz, akkor a felmerült jogeset az azzal hasonló esetre vonatkozó törvényi rendelke-