Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

2o Közig, biróság általános közig, osztályának határozatai. Vasúti ügyekben. 69. §-hoz. 48. A helyiérdekű vasutak tartoznak létesíteni vagy legalább is tűrni mindazt a létesítményt, a melyet a vasutvonalukon át való közlekedhetés végett a szomszéd birtokosok gazdasági érdekei szempontjából az illetékes hatóság szükségesnek itél. Ezen szükség fenforgását az illetékes hatóság nem csupán a vasút czéljaira szükséges területek kisajátítása alkalmával, hanem később is bármikor megállapíthatja. Az illetékes hatóságnak jogában van a vasútvonalon át való emiitett közlekedésnek szokásos módjai közül azt megállapítani, a melyet a fenforgó viszonyokhoz képest a törvényes igényeknek megfelelőnek és szükségesnek tart, tehát magánhasználatra szolgáló iparvasuttal való átjárást is. A vasúti jog kizárólagosságát a törvény csupán közforgalmú vasúttal szemben részesiti védelemben. A közigazgatási bíróság: A panasz a m. kir. kereskedelemügyi miniszternek ama határozata ellen irányul, a melylyeí a panaszló helyiérdekű vasutat a vonalán abból a czélból szükséges létesítmények befektetésére, illetve felállítására kötelezte, hogy a helyiérdekű vasút vanalát az özv. M. Györgynének engedélyezett iparvasut keresztezhesse. A panasz lényege pedig az, hogy a miniszter határozata a tulajdonjognak korlátlanságát, tehát törvényt sért, midőn a panaszlót az emiitett létesítményekre kötelezi a nélkül, hogy a panaszló tulajdonát tevő vasútvonalnak az iparvasut átvezethetése végett való igénybevétele — jelesül a keresztezés feltételei és módozatai tekintetében a panaszló és az iparvasut engedélyese között megegyezés, szerződés létesült. A bíróságnak hatásköre csak arra a kérdésre szorítkozik, hogy törvénybe, törvényes jogszabályba vagy engedélyokiratba ütközik-e a miniszter határozata, midőn a panaszló vasutvonala keresztezésének létesítését a panaszló beleegyezése hiányában, sőt tiltakozása ellenére elrendelte. A panaszlónak e kérdésben való álláspontja abban összpontosul, hogy a miniszter határozata a tulajdonjog önkényes megsértése, mert az 1881. évi XLI. t.-cz. 1. §-ának rendelkezéséhez képest, a saját használatra szolgáló iparvasut czéljaira kisajátításnak helye nincs, s a vasutengedélyezés tárgyában 1868. évi július hó 8-án 4973. szám alatt kiadott szabályrendelet értelmében idegen földön ilyen vasút csakis a földtulajdonos beleegyezése mellett építhető. Az vizsgálandó tehát, hogy a panaszló részvénytársaság vasutvonala olyan idegen föld-e, a melynél a most idézett szabályrendelet értelmében a tulajdonos beleegyezése szükséges. A nem vitás tényállás szerint a panaszló részvénytársaság vasutvonala ott, ahol a keresztezésről szó van, az iparvasut engedélyesének uradalmát szeli kétfelé, ugy, hogy az iparvasut, a mely egyébként egész hosszában az uradalom területén halad, a kettészelt uradalom két tagját köti egybe, á helyiérdekű vasút vonala pedig az iparvasut engedélyesének uradalmából közforgalmú vasút czéljaira megszerzett területként jelentkezik. Mint ilyen terület pedig, a kisajátításról szóló 1881; XLI. t.-cz. 15. §-ánák ren-