Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

196 Bp. Él. t. 16. §. tanító ellen nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás elbírálása tehát az 1897: XXXIV. t.-cz. 16. §-ához képest helyesen utaltatott az esküdtbíróság hatáskörébe. (1905. évi május hó 2-án, 9510. sz.) Bp. Él. t. 16. §. Ügyvéd ellen — habár az nyilvános számadásra kötelezett vállalat ügyésze — ügyvédi tevékenységére nézve sajtó utján elkövetett becsületsértés nem tartozik az esküdtbíróság hatáskörébe. C.: I. Az ügyvédi kamara a törvény által alkotott testület ugyan, mert annak megalkotását a törvény parancsolólag írja elő,, mint ilyen azonban hatósági teendők teljesítésére is van hivatva, a melyeket a törvényben meghatározott szervei által gyakorol. Erre való tekintettel az a kérdés oldandó meg, ha vájjon a törvény által alkotott azok a testületek, a melyek egyúttal hatóságok is, büntetőjogi szempontból s különösen a Btk. 262. §-ának és az 1897: XXXIV. t.-cz. 16. §-ának szempontjából mint hatóságok, a, vagy pedig mint testületek jöjjenek-e figyelembe? A Curia azt a felfogást tette magáévá, hogy ezeknél a testületeknél a fősuly a hatósági teendőkre való hivatásra fektetendő és hogy ennélfogva azokra vonatkozóan a hatóságokra nézve fennálló elveket kell alkalmazni. A kamarai tagok közé való felvétel által pedig az ügyvéd a kamarának, hatósági teendői ellátásában, részesévé nem válik, hanem csak jogokat nyer arra, hogy. képesítése alapján ügyvédi teendőket végezhessen és a testület hivatásszerű hatósági teendőinek ellátásában akkor vehet részt, ha a testülettől nyer hivatási körébe való megbízást. Ebből tehát következik, hogy az ügyvéd, ügyvédi tevékenysége alapján a Btk. 262. §-ában felsorolt passiv alanyok közé nem tartozik. Jogszerűen folyik ebből az a következtetés is, hogy oly sajtótámadás, mely az ügyvédi kamarának bejegyzett tagját, mint ügyvédet bírálja, nem tartozik az esküdtbíróság hatáskörébe. Támogatja ezt a felfogást az Él. t.-re vonatkozó igazságügyi bizottsági jelentésnek tartalma is, a mely szerint a törvényhozás a közügy és közhatalom letéteményesei, vagyis a közhivatalnokok és közfunctionáriusok ellen elkövetett rágalmazás és becsületsértés vétségének elbírálását kívánta az esküdtszék hatáskörébe utalni, és ezek közé az ügyvédeket a törvényhozás nem számította, kifejezésttaláltabban anyilatkozatban, amelyet az akkori igazságügyminiszter a H. N. képviselő által felvetett ily irányú kérdésre 1897 augusztus 3-á n tartott képviselőházi ülésben tett. II. A mi azt illeti, hogy a főmagánvádló állítólag egy nyilvános számadásra kötelezett vállalatnak fizetéses ügyésze volna, valódiság esetében sem bír döntő hatással a hatáskörre nézve; mert az ügyvéd, tekintet nélkül arra, hogy rendes fizetéssel van-e alkalmazva valamely nyilvános számadásra kötelezett vállalatnál, vagy nem,