Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 482. §. 191 is újból megkísértse s a mennyiben vádlott az elévülési határidőn belül, mely nyilvántartandó s lejárta után a nyomozólevél visszavonandó, fel "fog találtatni, erről ide az iratok felterjesztése mellett az eljárás folytathatása végett azonnal tegyen jelentést. Indokok: A Btk. 336. §. 8. pontja szerint minősülő lopás bűntettével vádolt több év óta idegen név alatt ismeretlen helyeken tartózkodó vádlott az elsőbiróság által azért mentetett fel a vád alul, s helyeztetett azonnal szabadlábra, mivel a magáninditványra jogosult sértett szintén ismeretlen helyen tartózkodván, a főtárgyalásra megidézhető nem volt s ebből az elsőbiróság arra következtetett, hogy vádlott megbüntetését nem kívánja. A kir. ügyész felebbezése folytán az ügy a kir. ítélőtábla elé kerülvén s a főügyészség a vádat fentartván, minthogy a Bp. 413. §. 2. bekezdése értelmében a felebbviteli főtárgyalás a felmentett vádlott jelenléte nélkül megtartható nem volt, a kir. Ítélőtábla az újra ismeretlen helyen tartózkodó vádlottnak hírlapi idézést, majd nvomozást is elrendelte, de eredmény nélkül. Minthogy ezek szerint az ügy felülvizsgálata elhárithatlan akadályba ütközik, minthogy az ügyiratok a felsőbíróságnál éveken át az elévülésig vissza nem tarthatók, minthogy a kir. főügyészség is a Bp. 472. §-ában körülirt intézkedés megtételét indítványozta, minthogy a Bp. Üy esetre külön intézkedést a másodbiróságra nézve nem tartalmaz s így a törvénynek az a rendelkezése, hogy az elsőbiróság részére előirt szabályok külön rendelkezés hiányában a másodfokon is megfelelőleg alkalmazandók, kell hogy itt is helyt foghasson ; minthogy a Bp. 472. §. 1. bekezdése értelmében a bíróság elé nem állítható távollevő ellen sem főtárgyaiásnak, sem itélethozásnak nincs helye, a 2. és 4. bekezdés értelmében pedig, ha a távollevőnek kézrekeritése iránt tett intézkedések eredménytelenül maradtak, az eljárást a távollevő előállításáig meg kell szüntetni, végre, minthogy a kir. főügyészség a különben is vagyontalan napszámos vádlott ellen a bűnügyi költség megállapítását vagy egyéb intézkedés megtételét nem kérte, a kir. ítélőtábla a rendelkező rész szerint hatáiO/Ott. (1905. febr. 12. 243. sz.) Bp. 482. §. Főmagánvádló nem kötelezhető a bűnügyi költség megtérítésére, ha az eljárás vádlott elhalálozása folytán szüntettetett meg. ,;57. C.: A Bp. 482. §. rendelkezik az iránt, h. ki köteleztessék a büntető eljárás folyamán felmerült költségek viselésére az esetben, ha a bíróság a vádlottat nem mondja ki bűnösnek, vagyis, ha a bíróság a vádlottat felmentette vagy vele szemben az eljárást megszüntette. Akár felmentés, akár megszüntetésről van tehát szó, a Bp. 482. §. rendelkezésének előfeltétele az, hogy a bíróság a vádlottat bűnösnek nem találta, e szerint tehát a bűnügyet elbírálta, melynek folyományaként a közvádló vagy a főmagánvádló pervesztessé vált.