Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 463. §• és 472. §. ítélet részben vagy egészben hatályon kivül helyeztessék; minthogy ' " a biroi ítélkezés tárgyát nem a vádirat, hanem az abban foglalt bűn­eset képezi, s az ujrafölvételi főtárgyalásnál is ugyanaz kerül ujabb elbírálás alá, minthogy a Bp. 457. §-a értelmében az esküdtbíróság által elbírált ügyben, az ujrafölvételi főtárgyalás az esküdtek közre­működése nélkül csak akkor tartható meg, ha oly kérdések eldönté­séről van szó, amelyekben az esküdtek közreműködésére nincs szük­ség, vagy ha a 4. bekezdés értelmébeni felmentésről, vagy a büntetés leszállításáról van szó, s ehhez a kir. ügyész is kifejezetten hozzá­járul, de amennyiben oly kérdések döntendok el, melyeknél a Bp. 355—360. §§. értelmében az esküdtek vannak hivatva határozni, azok közreműködése nem mellőzhető; minthogy jelen ügyben M. J.-ra vonatkozólag az uj vád alapján a bűnösség és minősítés és beszámítás kérdése, tehát a 355—360. §§. értelmében az esküdtbiró­ságtól el nem vonható kérdések döntendők el, s csak annak eldöntése után lehet az alapitélet fenn vagy fenn nem tartása iránt határozni, mivelhogy e szerint a szekszárdi tsz. hatáskörét túllépte akkor, a mikor az esküdtbíróság elé tartozó kérdésben ítélkezett, minthogy a Bp. 3S4. §. 4. pontjában foglalt semmiségi ok ezen §. végbekezdése értelmében hivatalból veendő figyelembe; az elsőbiróság ítéletének M. J. vádlottra vonatkozó részét megsemmisíteni s reá vonatkozólag az ügyec az esküdtbíróság elé utalni kellett. A mi a a többi vádlottakat illeti, minthogy reájuk vonatkozólag a vád a D. M.-on elkövetett halált okozó súlyos testi sértés miatt (Btk. 308. §.) illetékes bíróságnál és az annak hatáskörébe utalt bűn­cselekmény miatt emeltetett és igy az ítélet törvényes alapon lett hozva és minthogy ezen vádlottakra vonatkozólag az ügy M. J. ügyétől külön választva is elbírálható: a kir. ítélőtábla az elsőbiró­sági ítéletnek reájuk vonatkozó felmentő részét helybenhagyta. (1905. febr. 22. 326.) Bp. 463. §. Igazolás elfogadása, midőn a beadvány a posta hibájából késett el. 455. C.: Minthogy a gy—i posta- és távirdahivatalnak az iga­zolási kérvényhez csatolt bizonyítványa valószínűvé teszi, hogy vádlott a semmiségi panasz indokainak beadására rendelt határ­időt hibáján kivül mulasztotta el, az igazolásnak a Bp. 463. és 466. §§-ai értelmében hely adatott. (1905. évi április hó 26-án, 3973. sz.) Bp. 472. §. A 472. §-nak az ismeretlen tartózkodásu vádlottra vonatkozó ren­delkezése a kir. Tábla másodfokú eljárásban is megfelelően alkalma­zandó. Az elévülési idő letelte után a nyomozólevél visszavonandó. Pécsi T.: A kir. itélő tábla jelen ügyben a további eljárást B. L. vádlott kézrekerültéig megszünteti s az iratokat a kaposvári kir. 1 székhez azzal küldi vissza, hogy vádlott előkeritését ez után

Next

/
Oldalképek
Tartalom