Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 390. 8, és 394- §• 177 a 92. §. alkalmazása nélkül nyolcz napi fogházra ítélte, a büntetés kiszabásánál a törvényben megállapított büntetési tételt s ennek megengedett enyhítésénél a torvényben vont határokat megtartotta, mert az a cselekmény, mely miatt a vádlottat bűnösnek ítélte, főbüntetésül egy évig terjedhető fogházzal büntetendő és mert nincs a törvénynek olyan rendelkezése, a melynél fogva a tábla köteles lett volna az enyhébb büntetési nem alá eső minősítés mellett is a Btk. 92. §-át alkalmazni. A felülvizsgálatnál követendő irányelveket ugyanis a Bp. 387. §-a szabályozza s e szakasz rendelkezései csak annyiban korlátozzák a felebbviteli bíróságot, hogy ez a vádlott terhére használt felebbezés hiányában az elsőfokú bíróság ítéletét nem szigoríthatja, ez pedig nem zárja ki azt, hogy enyhébb büntetési nem alá eső minősítés mellett a felebbviteli bíróság által alkalmazott 92. §-át a vádlott terhére használt felebbezés hiányában is mellőzze, mert az a kérdés, hogy a felebbviteli bíróság ítélet által az elsőfokú bíróság ítélete szigorittatik-e, a két Ítélet összes intézkedéseinek egybevetése alapján döntendő el. Bp. 390. §. Nem tekinthető törvényszerű megjelölésnek ez a kijelentés: „mert a bűnösség megállapittatott". 426. C.: A Bp. 385. §-ának 1. a) pontjára való hivatkozással tett az a kijelentés, hogy az erre alapított semmiségi panasz azért jelentetett be, mert K. A. vádlott bűnössége megállapittatott; az érvényesíteni kívánt sérelem törvényszerű megjelölésének nem tekinthető, a mennyiben a bűnösség meg vagy meg nem állapítása, mint a kir. Curia előtt nem érvényesíthető bizonyítás körébe tartozó ténybeli körülmény, e helyen használható semmiségi okot nem képez, és ilyen tény vagy törvénysértés a bejelentéseknek e vádlott védekezésével és a megállapított tényállással való egybevetéséből sem vehető ki, — ugyanazért a semmiségi panasz visszautasítandó volt. (1905. márcz. 7. 209. §.) Bp. 394. §. A védő által bejelentett semmiségi panasz sem vonható vissza a vádlott beleegyezése nélkül. 427. C.: Vádlott védője a másodfokban eljárt törvényszékhez a vádlott nevében beadott kérvényében ugyan visszavonta a sem. panaszt, minthogy azonban a Bp. 430. §. 3. bekezdése szerint a semmiségi panaszra is megfelelően alkalmazandó 394. §. 3. bek. értelmében a vádlott javára bejelentett semmiségi panasz annak kifejezett beleegyezése nélkül nem vonható vissza; védő pedig emiitett beadványához vádlottnak a semmiségi panasz visszavonására Grill-féle Döntvénytár. XII. 12