Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

174 Bp. 385. §. 1. 0 p. nyúlt az az eskü alatti vallomása, hogy ö Cs. szatócs üzletében, hol pénzért, hol hitelben bevásárlásokat nem eszközölt. A védő újra felvételt kért s mert beigazolta, hogy a számla első 3 tétele tévesen vezettetett G. nevére, azt a T. elrendelte. Az ujráfelvett eljárás során a tsz. és T. v.-t újra elitélték a Btk. 215. §-a alapján, mert ha igaz is, hogy az első 3 tétel felestgének házasság előtti tartozása, de a sommás perbeli 79 frtos követelés a kereseti összesített számlának kiegyenlítetlen egyenleg-eredménye, az pedig bebizonyult, hogy v. Cs. üzletében hitelben vásárlásokát eszközölt, erre vonatkozólag tehát hamis vallomást tett. C.: Tekintve, hogy mindkét alsófoku bíróság tényként azt állapította meg, hogy a beperesitett számlának első 3 tétele alatt foglalt összegek a vádlott házasságát megelőző oly időből származtak, mikor vádlott M. faluban nem tartózkodott, hogy ugyanő az illető árukat nem vásárolta és hogy azok nem a vádlottnak, hanem R. A.-nak tartozását képezték, hogy ennélfogva szabálytalanul írattak a vádlott számlájára; tekintve, hogy ezekből a tényekből önként következik, hogy a vádlottat a 200 frt 58 kr.-t tevő ez az összeg nem terheli ; tekintve, hogy a vádlott a számlából kiegyenlítetlennek mutatkozó 79 frtra nézve magát adósnak nem tekintette, már annálfogva sem, mert a számlában kitett fizetések által törlesztetteknek mutatkoznak; tekintve, hogy a vádlott vallomása csak annyiban tűnik fel valótlannak, a menyiben arra vonatkozik, hogy vádlott Cs. üzletében hitelbe nem vásárolt és ott fizetéseket nem tett, de ez a vallomása a föntiek szerint nem szándékosnak, hanem gondatlanságból elkövetettnek veendő: mindezeknél fogva mindkét alsófoku bíróság ítéletét a bűncselekmény minősítésére nézve megsemmisíteni s vádlottat a Btk. 221. §. alapján kellett elitélni. (1905. máj. 30. 5309. sz.) Bp. 385. §. 1. c) p. A valódiság bizonyításának mellőzése miatt nem lehet a semmiségi panaszt a 385. §. 1. c) p.-ra alapítani. 418. A v. és védője azért jelentettek be semmiségi panaszt, „mert a valódiság bizonyítása megengedendő lett volna s mert annak bizonyítása a büntethetőséget kizáró okot képez". C.: Ez a semmiségi panasz alaptalan, mert a valóság bizonyítása nem engedtetvén meg, a kifejezések valósága bebizonyítást nem is nyerhetett. (1905. máj. 4. 4298.) A mennyiben sértett tévesen idéztetik a 286. §. terhe alatt: ennek folytán történt elmaradása a főtárgyalásról semmiségi ok. 419. C.: Z. I. magáninditványára jogosult fél ugyan, de az eljárás folyama alatt a vádat nem ő, hanem a közvádló ügyész képviselte. Erre való tekintettel a törvényszék megsértette a Bp. 286. §-ának rendelkezését azzal, hogy nevezett sértettet oly figyelmeztetéssel idézte meg á főtárgyalásra, hogy meg nem jelenése esetében a vádtól elállottnak fog tekintetni.