Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

Bp. 384. §. 5. és 9. p. 169 mileg elintézni jogosítva akkor már nem volt, s hatáskörét túllépte akkor, a mikor ily tartalmú kérvény elintézésébe bocsátkozott, holott határozatának fejezetében maga kimondja, hogy sértett a kir. ügyészséghez a vád képviseletének újból leendő átvétele iránt nyújtotta be kérvényét: neheztelt határozatát megsemmisíteni s az iratoknak a kir. ügyészséghez leendő visszaküldését elrendelni kellett. (1905. febr. 10. 148. sz.) A kir. Tábla nem lépi tul hatáskörét, ha a 92. §. alkalmazásával kiszabott büntetést e §. keretén belül fölemeli. 407. A tsz. v.-tat bűnösnek mondta ki súlyos testi sértés bűntettéből a 92. és 20. §§. alapján corrigált vétségben s ezért 8 napi fogházra és 30 K pénz-, mint mellékbüntetésre itélte. A közvádló felebbezett a 92. §. téves alkalmazása miatt. A főügyész a 92. §. alkalmazását helyesnek találta s a fölebbezést csak oly értelemben tartotta fen, hogy a büntetés a 92. §. korlátai között felemeltessék. A T. vádlott büntetését két hónapra felemelte. Ez ellen a védő a Bp. 384. §. 4. p.-ja alapján semmiségi panaszt használt, mert a T. azáltal, hogy a' 92. §. alkalmazása miatt használt felebbezés visszavonása daczára itélt, a Bp. 387. §. 3. bek.-ben vont korlátot átlépte. C.: A semmiségi panasznak a közvádló felebbezésének visszavonására alapított része a Bp. 384. §-ának 4. pontja alá esőnek vétetett ugyan, de alaptalannak találtatott, mert az elsőfokú bíróság Ítélete ellen a közvádló részéről a Btk. 92. §-ának téves alkalmazása miatt használt felebbezés a büntetés kiszabásának egész kérdését felöleli, a tábla tehát nem tévedett, midőn a főügyész ama nyilatkozata folytán, hogy az ügyész felebbezését csak a Btk. 92. §-ának keretén belül kiszabható büntetés tekintetében tartja fenn, a köz vádló felebbezését fennállónak vette, következőképen azáltal, hogy vádlott büntetését a Btk. 92. §-a keretén belül felemelte, hatáskörét nem hágta tul. (1905. jun. 20. 5122.) Bp. 384. §. 5. és 9. p. Tanuk megesketése s megesketésének mellőzése miatt használt semmiségi panaszok mérlegelése. 408. C.: A semmiségi panasz alaptalan, mert igaz ugyan, h. az ezekkel a semmiségi panaszokkal megtámadott végzések szabálytalanok annyiban, amennyiben tüzetesen indokolva nincsenek, mindazonáltal figyelemmel arra, hogy vádi. védője F. P., S. P., P. J. és S. M .tanú megesketését csakis a Bp. 221. §-a 1. pontja alapján kérte mellőzni, a főtárgyalás során azonban vádlottnak a F. P.-t terhelő vallomásán és a tanúképpen kihallgatott a Bp. 222. §-a 2. pontja alapján esküre nem bocsátott testvérének G. J.-né L. E.-nek szintén F. P.-t némileg terhelő vallomásán kivül bizonyítékul mérlegelhető adat abban a tekintetben, hogy F. P., S. P., P. J. és S. M. tanuk a vádbeli bűncselekményt maguk követték volna el, vagy abban bármiképpen részesek lennének, fel nem merült, az esküdtbíróság ak-