Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 16. kötet (Budapest, 1905)

T70 Bp. 384. §. 6. p. és 384- §• 9- Pkor, a mikor a tárgyalás adatai alapján arra a meggyőződésre jutott, hogy ezekkel a tanukkal szemben a Bp. 221. §-a 1. pontjában körülírt kizárási ok fenn nem forog s ez alapon a védő indítványát elutasította, a törvény rendelkezését nem sértette ; mert továbbá G. J.-né tanút illetőleg, tekintettel ennek a tanúnak a vizsgálat és a főtárgyalás alkalmával tett vallomására és az ezen vallomásokban észlelhető eltérésekre és határozatlanságra a bíróságnak megfelelő alapja volt arra, hogy meggyőződése szerint ezt a vallomást ingadozónak tekintse s ennélfogva akkor, a mikor ennek a tanúnak a megesketését a Bp. 222. §-a 2. pontja alapján mellőzte: szintén nem sértette meg a törv. rendelkezését. (1905. máj. 16. 4775.) Bp. 384. §. 6. p. A közvádló jelenléte a tárgyaláson főmagánvád esetén kivül akkor is kötelező, ha nem képviseli a vádat. 409. C.: Minth. a Btk. 260. §-ában meghatározott rágalmazás vétsége nem tartozik ama büntetendő cselekmények közé, melyek a Bp. 41. §-ában fel vannak sorolva s a melyekben a sértett mint főmagánvádló az ügyészségnek a vád képviseletére való előleges felhívása nélkül vádat emelhet, miből nyilvánvaló, hogy a v. újrafelvételi kérelme folytán tartott tárgyalásnál az ügyészségi megbízottnak jelen lenni kellett volna, a felebbviteli tárgyalás pedig a Bp. 552. §-ának I. bekezdése szerint az ügyész jelenléte nélkül meg nem tártható; minthogy az újrafelvételi ügyben a tárgyalás az ügyészségi megbízott, a felebbviteli tárgyalás pedig az ügyész jelenléte nélkül tartatott meg, az is nyilvánvaló, hogy ebben az ügyben a tárgyalás, illetve a felebbviteli tárgyalás oly egyén jelenléte nélkül tartatott meg, kinek jelenlétét a törvény mellőzhetetlennek nyilvánítja. (1905. szept. 5. 7813.) Bp. 384. §. 9. p. A kir. Tábla másodfokú Ítéletének megsemmisítése a védő által bejelentett uj bizonyítékok felvételének mellőzése miatt. 410. C.: Minth. a kir. T. közbenszóló határozatával megtagadott s a másodbiróság ítéletében tüzetesebben megjelölt uj bizonyítékként oly tanuk kihallgatása kéretett, kiknek vallomásával, az elsőbiróság előtt tartott főtárgyaláson is előterjesztett az a védekezés volna bizonyítandó, hogy vádlottakat N. M. sértett és az ennek társaságában volt Cs. L. tanú támadták meg először akként, hogy ezek H. J. vádlott házához jővén — ott e vádlottat bántalmazták, ütötték — ez a bizonyítani kívánt ténykörülmény pedig, az ügy eldöntésére lényegesnek mutatkozik: ennélfogva az, hogy a most jelölt ténykörülmény kiderítése végett hivatkozott: P. P., O. M. és Cs. F. tanuk csupán a felebbviteli főtárgyaláson neveztettek meg, a Bp. 393. §-a harmadik bekezdésének 3-ik pontjában megjelölt eset megállapítására, az elsőfokú bíróság előtti főtárgyalás adataira való tekintettel elegendő alapul nem szolgálhat. (1905. febr. 28. 1823, sz.)